Ligeti-, Bartók- és Rimszkij-Korszakov koncerttel nyílt meg a Tavaszi Fesztivál
A Ligeti György zeneszerző születésének 100. évfordulóját köszöntő koncert első felében két Ligeti-mű, és közéjük illesztve Bartók Béla: Magyar képek című kompozíciója hangzott el. Az 1923-ban született Ligeti György rendkívül változatos, igazi 20. századi életet élt. Egyaránt meghatározta ezt az életutat a világháború és a zsidótörvények, a diktatúra és a szinte kényszerű emigráció.
A kecskeméti fesztivál nyitó programjába két Ligeti mű került bele. Mindkettőt még Budapesti éveiben, emigrációját megelőzően komponálta a szerző. Ligeti a második világháborút követően a magyar fővárosban tanult, bár megfordult Bukarestben is, ahol eltöltött egy évet a népzenei intézetben. Ennek az időszaknak a gyümölcse a fesztivál programjába illesztett Concert Romanesc című darab.
A koncerten elhangzó első mű, az Egy kis szerenád még korábban, 1945-ben született, és igazi ritkaságnak számít. Hollókői Huba értesülései szerint, amelyet a kiadó web-oldaláról szerzett, ezt a művet az 1948-as ősbemutató óta sehol nem játszották el nyilvánosan. A kecskeméti előadás tehát egy 75 év után elhangzó második, kvázi-ősbemutatónak is tekinthető. A mű vonós zenekarra íródott, nagyon rövid, és a klasszikus divertimento-formát követi.
Bartók Béla művének műsorba szerkesztését is könnyű belátni. Bár személyes kapcsolatuk Ligetivel nem volt jelentős, zeneileg mégis nagyon erősnek mondható. A Magyar képek úgy keletkezett, hogy Bartók 1931-ben meghangszerelte néhány korábbi zongoradarabját, amelyeket különféle sorozataiból válogatott, és önálló zenekari művet szerkesztett belőlük.
A Magyar képeket követő Concert Romanesc Ligeti népzenegyűjtő útjainak emlékeiből született meg 1951-ben. A kor szelleméhez képest modern volt, olyannyira, hogy az első próba után a kemény komolyzenei cenzúra nem engedte bemutatni a darabot. Ez volt az egyik oka annak, hogy Ligeti az 1956-os forradalom leverése után emigrált. Pedig a mű nagyon is populáris. Olyannyira, hogy a szerző egy legenda szerint tartott is tőle, hogy ezt a művét fogják a leggyakrabban műsorra tűzni, és az erős önkritikával megáldott komponista próbált a kiadónál lépéseket tenni a promóció gyengítésére.
A szünetet követően a zenekar Rimszkij-Korszakov Seherezádé című, sok szólisztikus hangszeres megszólalást lehetővé tevő szimfonikus szvitjét adta elő, amely a közismert Ezeregyéjszaka meséi nyomán született. A szerző a hatalmas mesegyűjteményből négy történetet választott ki a monumentális mű számára. Az első Szindbádról, a tengeri hajósról, a második Kalender herceg tréfáiról, a harmadik az ifjú hercegnő és herceg szerelméről, a negyedik pedig egy bagdadi ünnepség forgatagáról és a viharos tengeren mágneshegynek ütköző és porrá zúzódó hajóról szól. A komponista eredetileg mind a négy tétel fölé odaírta a mesékre utaló címeket, később mégis törölte azokat, hogy ne befolyásolják a hallgató fantáziáját.
A Hírös Agóra nagytermét csaknem teljesen megtöltő kecskeméti koncertlátogató közönség hosszan ünnepelte az együttest a produkció után. Az zenekar és karmestere immáron fél év közös munka után egyre jobban értik egymást, amit a közönség élénkülő figyelme és szeretete is visszaigazol.