Nyugtalan idők - Szurcsik József képei a Hírös Agórában

Az idei év első kiállítása, Szurcsik József Nyugtalan idők című tárlata a Hírös Agórát irányító Barta Dóra ügyvezető igazgató köszöntőjével kezdődött. Megnyitó beszédet Virág Ágnes kecskeméti művészettörténész, az egri Eszterházy Károly Egyetem oktatója mondott. Mindketten hivatkoztak rá, hogy a kiállító művésznek nem csak alkotói munkássága, de művészetpedagógiai tevékenysége is figyelemre érdemes.

Szurcsik József 2004-től éppen az egri egyetem jogelődjében kezdett tanítani, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemen a grafika tanszék adjunktusa, később, már docensként, tanszékvezetője, néhány éven át pedig az egyetem rektorhelyettese volt.
Szurcsik József alkotó művészként is a kortárs hazai képzőművészeti élet egyik legizgalmasabb, összetéveszthetetlen hangú képviselője.

Az utóbbi években érdeklődése a mindannyiunkat egyetemlegesen fenyegető veszélyek felé fordult. A február 3-án megnyílt nagyívű tárlat képei az ökológiai katasztrófa rémképétől a világjárvány által a nyakunkba zúdított veszteségeken át a háború okozta borzalmakig számos frusztrációnk hátterére rávilágítanak. Pedig a tárlaton látható képek létrejöttének indítékai sok esetben megelőzték a konkrétan bekövetkező eseményeket.

Az elmúlt évek során az alkotónak számtalan olyan terve és ötlete született, amelyek előre vetítették az egymás után bekövetkező eseményeket. A jelenségek egy része már korábban is testet öltött Szurcsik műveiben, de számos kisméretű képe a pandémia napjaiban, a bezártság közegében keletkezett. A művész maga sem úgy tekint a képeire, mint amelyek megjósolták volna a bekövetkező bajokat. Az események megsejtése misztifikálás nélkül következhet a világ érzékeny, művészi érzékeléséből.

A tárlaton néhány sorozaton kívüli festmény mellett három sorozat darabjai láthatók. A kiállítást a nagyméretű, vászonra festett figurális művek uralják,, amelyek a romantikára emlékeztető, szép táji környezetben mutatják meg, hogy égnek a hajlékok, hogy az egykori emberi jelenlétre csak füstölgő romok emlékeztetnek, vagy, hogy az apokalipszis időnként azonosítatlan égi jelenségek, fekete napok és holdak, lángoló UFÓ-k képében mutatkozik meg a kies környezetben. A romantikus felhangok ellenére ezek a képek nem tekinthetők valódi művészettörténeti idézeteknek, hiszen a művész semmiféle konkrét mintát nem követett, a saját ötleteit vitte fel a vászonra.

A tárlat következő rétegét jelentik a kisméretű, zömmel A4-es papírra készült képek, amelyek a járvány ideje alatt készültek, amikor az alkotó a műterem helyett a lakásán dolgozott. A bezártság ellenére sem tudta kizárni az életéből a távol történő természeti katasztrófákat. És maga a járvány is olyan veszteségekkel járt szinte mindannyiunk számára, amilyet korábban nem kellett megélnünk. Mindezek lenyomata visszaköszön a tárlaton a halál-tematika feltűnésében és a különféle halálszimbólumok formájában.

Szurcsik korábban, sok éven át olyan műveket hozott létre, amelyek főszereplői mindig az emberek voltak, többnyire olyan markáns, erős férfi profilok, amelyek mindig komplett történetet mondtak el. Ezeknek a figuráknak a háta mögött egy idő után feltűnt a táji környezet, ezen a kiállításon pedig már a kifejezetten a táj uralkodik, amelyből az emberi alak és jelenlét egyre inkább kimaradt. Az embert Szurcsik, önmagával együtt, behelyezte a kiállító térbe. Ebből a közös aspektusból tekinthetünk bele a tájba, amelyből eltűnt a halandó ember.

A kiállítás nem akart direkt módon illusztrációja, vagy lenyomata lenni mindannak, amit az elmúlt néhány év mindannyiunk életében eredményezett, de a tárlatlátogatók többsége mégiscsak ezt érzi. Hogy az ember nagyon túlhajtotta magát az elmúlt években. Jó lenne innen egy kicsit visszalépni, és másként gondolkodni a világról, és benne emberi viszonyainkról.

A Nyugtalan idők című kiállítás március 4-ig látogatható a Hírös Agóra Kodály Zoltán termében.