– Már egyetemistaként játszottál a Cirókában, mégpedig Vidovszky György János vitézében. Milyen élmény volt részt venni egy ilyen különleges előadásban? 

– Fantasztikus. Nagy ritkaság, hogy minden úgy klappoljon, mint a János vitézben. Még a csillagok is úgy álltak, hogy minden tökéletes legyen. Kedves és befogadó volt a csapat, egyből érződött, hogy itt nagyon családias a közeg, hatalmas szeretet van mindenkiben. Vidovszky Gyurival és a többiekkel is gyorsan egymásra találtunk, olyan volt, mintha ezer éve ismernénk egymást.  Gyuri nyitott volt minden ötletünkre, kreativitásra biztatott minket, közösen hoztunk létre egy igazán jó előadást. Modern köntösben tálaltuk a jól ismert mesét, ezért úgy gondolom, hogy könnyebben eljutott a gyerekekhez is. Iluska mellett a francia királylányt is én alakítottam a darabban, próbáltam belőle egy kicsit bolondos, elvarázsolt lányt kreálni, amit nagyon élveztem.

– Olyan jól sikerült a bemutatkozásod, hogy utána szerződést is ajánlottak a Cirókánál.

– Nem volt kérdés számomra, mit válaszoljak, főként egy ilyen szenzációs próbafolyamat után. Nagy örömmel csatlakoztam a társulathoz, 2022-ben elkezdődött a közös munka. Játszottam az Állatkerti útmutatóban, amit Veres Andris rendezett, A Napról és Holdról című előadásban és a Családfamesékben is. Beugrottam a Hintapalintába és A mindentlátó királylányba is, ami nem volt egyszerű feladat számomra. Ez egy csodálatos előadás, de nagyon nagy falat. Persze nagyon jó játszani, de kicsit még mindig ijesztő.

– Ez már a második évadod itt. Otthonra találtál Kecskeméten?

– Kicsit féltem a várostól, én ugyanis pesti lány vagyok. Nagyon tartottam, a barátaim és a családom hiányától, de hihetetlen, milyen hamar sikerült feloldódnom. Elkezdtem élvezni, hogy milyen csöndes ez a város. Nem kell tömegközlekedést használnom, mindenhová biciklivel megyek. Bár kevesebbet látom az otthoniakat, nagyon megszerettem ezt a nyugodtabb légkört. Ha visszamegyek Pestre, már soknak érzem, annyira elszoktam tőle.

– A mindentlátó királylány címszerepe után most egy újabb királylány bőrébe bújhatsz A só című előadásban. Milyen volt a próbafolyamat?

– Nem volt épp átlagos, hisz egy kész előadást kellett átvennünk. Most nem egy embernek, hanem lényegében egy egész társulatnak kellett beugrania. Nagyon intenzív próbafolyamat áll mögöttünk. Január 8-án kezdtük a próbákat, ekkor már senkinél nem volt szövegkönyv, ami óriási dolog. Kuthy Áginak határozott koncepciója volt, hisz a Vojtina Bábszínházban már színpadra vitte ezt az előadást, de kíváncsi volt az ötleteinkre, és volt, ami meg is valósult. 

Próbáltam magamra formálni a kis királylány karakterét, és úgy érzem, már egész jól rátaláltam. Nyilván van hová fejleszteni, ez a folyamat nem ér véget a bemutatóval. Én pont azt szeretem ebben a szakmában, hogy mindig lehet újdonságokat találni egy karakterben. Sosem érzem magam késznek. Minden alkalommal lehet picit máshogy játszani, hisz más impulzusok érnek, máshogy reagálhat a partnerem, új gondolatok születhetnek meg bennem. Épp ettől ilyen izgalmas színpadon játszani.

– Öt fős élő zenekar játszik az előadásban, Veronka is sokat énekel. Gondolom, ez még nehezebbé tette a karakter megformálását. 

– Én alapból kicsit tartok az énekléstől, főképp, amikor egyedül kell énekelnem. Kórusban, a többiekkel sokkal könnyebb. Veronka királylány viszont teljesen egyedül a csupasz színpadon énekel, ezért is volt nagy kihívás számomra a legkisebb királylány szerepe. Nagyon összetett feladat, hisz egyszerre kell dalolni, táncolni, komoly tempója van az előadásnak, és én szinte sosem vagyok takarásban. Ez nagyon fárasztó, de úgy érzem, minél többször adjuk elő, annál jobban megy. Alig várom, hogy közönség előtt játsszuk, lássuk a reakciókat. Kíváncsi vagyok, melyik rész működik majd, hol nevetnek, hol érzékenyülnek el a nézők, milyen lesz az előadás energiája.

– Közel áll hozzád ez a mese?

– Én nagyon szeretem ezt a történetet, komoly tanulsága van napjainkban is. Rávilágít arra, hogy az ember könnyen átsiklik az igazán fontos dolgok felett. Túl sok körülöttünk a felszínes dolog, amiről csak azt hisszük, hogy lényeges. Arra tanít az előadás, hogy értékeljük a kis dolgokat is, amik ott vannak a szemünk előtt, csak észre sem vesszük őket a nagy rohanásban.

– A gyerekek számára is átjöhet egy ilyen mély tanulság?

– Bízom benne. Az én karakterem, Veronka királylány jó példakép lehet számukra. Ő egy nagyon bátor és öntudatos lány. Amikor megsérti az apját, akkor sem vonja vissza szavait. Úgy gondolja, ha nem érti meg a király, mennyire szereti, akkor mindegy is. Megmutatja, hogy igenis ki kell állni magunkért, fel kell vállalnunk azt, akik vagyunk. 

– Láthat a Cirókán kívül máshol is a közönség?

– A Budapest Bábszínházban fut az Anima című előadás, ami még az egyetem másodévében volt a vizsgaelőadásunk. Nagyon szeretjük, hisz közös gyerekünk, összetartja az osztályt is, így nem akarjuk elengedni. Egyébként látható volt Kecskeméten, a Bábszínházak Találkozóján is.

– A bábművészeten belül vannak-e preferenciáid, olyan technika, ami különösen foglalkoztat?

– Talán a tárgyjáték. Nagyon izgalmas, hogy bármivé át lehet alakítani egy tárgyat, akármiből lehet karaktert formálni. Az Állatkerti útmutatóban erre volt is lehetőség, ruhákból és különböző tárgyakból született meg minden állat.   

– Kacérkodsz-e a szakma más területeivel?

– Nagyon érdekel a filmezés. A nővérem médiaszakon tanult, vizsgafilmjeiben mindig én szerepeltem, és nagyon élveztem. Úgyhogy nagy álmom, hogy egyszer egy igazi filmben is szerepet kapjak. 

– A kecskeméti közönség miben láthat még az idei évadban?

– Felújítjuk a Babaróka című előadást, amiben a főszerepet veszem át. Az évad végén pedig Szikszai Rémusz jön a Cirókába Tótékat rendezni. Még semmit sem tudunk róla, de én nagyon kíváncsi vagyok.