„Stigmán innen a teljesség felé” gálaműsor a mentális betegséggel küzdőkért

„A szeretet az a lépcső, melyen – Isten hasonlatosságára – egymás felé közeledünk.” – kezdte a „Stigmán innen a teljesség felé” gálaműsor köszöntőjében Nagyné Szigeti Dóra, Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház marketingvezetője.

Izgalmas, eseménydús évet tudhatnak maguk mögött a pszichiátriai betegséggel élők, hozzátartozóik és a Vármegyei Kórház munkatársai. Év elején az Oktatókorház aulájában egy képzőművészeti kiállításban gyűjtötték össze a nappali kórház lakóinak alkotásit, majd májusban a kórház nem pszichiátriai dolgozói számára egy közös élményfestést szerveztek. Szeptember végén pedig a 24 órás PsychArt maraton is megrendezésre került, ahol országos szinten Kecskeméten volt a legtöbb érdeklődő, és itt készült a legtöbb gyönyörű festmény.

Dr. Máttyássy Adrienn osztályvezető főorvosnő, címzetes egyetemi docens részletesen elmesélte a résztvevőknek, hogyan élték meg ezt a rengeteg közös élményt és mi az igazi célja a programsorozatnak.

Szeretnénk mindannyian azt gondolni magunkról, hogy előítéletmentesek vagyunk, de teljes előítéletmentesség nem létezik, csak törekedni tudunk rá. És törekednünk is kell, ugyanis az előítéletesség, a stigmatizáció kirekeszt, börtönbe zár, beszűkíti a gondolkodást, ezáltal téves következtetésekre vezethet minket.

Gyakran előfordul, hogy a felépülők nem hagyják maguk mögött maradéktalanul a tüneteiket, de ennek ellenére gyönyörűen alkotnak, csodásan írnak, festenek vagy fotóznak. Az is előfordul, hogy valakire a depresszió kínzó tünetei visszatalálnak, amelyek nehezen átvészelhető időszakok az ember életében. Ezek felismerésére, és a felismert beteg támogatására szolgált a programsorozat, hogy előítéletmentesen megtanuljunk segíteni, együttélni mentálisan beteg társainkkal.

A gálaműsor első fellépője Szélesi Benett volt, aki különleges hangszerével, harsonaszóval varázsolta el a közönséget.  A műsor folytatásaként az „…aki mindenkit szeretett”… című dramatikus játékot láthatta a közönség Lázár Ervin műve nyomán, a Kecskeméti Vásárhelyi Pál Általános Iskola és Alapfokú Művészet Iskola Színjáték Tagozatának 3. osztályos növendékeinek köszönhetően.

„A folyó, a tigris, a medve a vadász, a rettenetes háromkerekű Pakukk madár hiába sebes, félelmetes, ijesztő, rettenetes… de legbelül mindegyikben érző szív lakik...  Hisszük, hogy a szeretet mindenkié.” - szólt a mese tanulsága. A csoport munkáját segítette, szerkesztette és színpadra alkalmazta: Vass-Eysen Ábel és Szabóné Kovács Andrea.

A műsor folytatásaként a Pszichiátriai Osztály „Lélek-út-mozaik” című diaporámája, azaz árnyjáték előadása következett. Szereplői a Pszichiátriai Osztály Nappali Kórházának tagjai voltak, akik elszavalták a bennük rejtőző érzelmeket, betegségeik kezdetét, gyermekkorukat. A látványos elemekkel illusztrált vetítés mélyen elültette az emberben az érzést, hogy lehet ők mások, mi mások vagyunk, de nem különbözünk.

A diaporámának mély mondanivalója volt: minden elhangzott szó, mondat mögött személyes életutak, történetek, örömök, bánatok, nehézségek, krízisek, tragédiák, kész regények álltak - összesűrítve, amelyeket a betegek maguk mondtak el. A vetítés végén a kisfilm szereplői hatalmas tapsot kaptak.

A gála záróműsoraként Varga-Huszti Máté, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház művésze olvasta fel a Pszichiátriai Osztályon dolgozó orvosok, szakdolgozók, pszichológusok gondolatait.