április 1. kedd, Hugó

Szép közönségsikert arattak a kecskeméti szimfonikusok

2025. 03. 29., 16:08
A 40. Kecskeméti Tavaszi Fesztivál egyetlen nagyzenekari koncertjét péntek este tartották meg, a Hírös Agóra színháztermében a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar játékában gyönyörködhetett a nagyérdemű. A Hollókői Huba vezette együttes Brahms, Bartók és Beethoven népszerű, a zeneszeretők által jól ismert és kedvelt művei mellett Sibelius ritkán játszott Karélia-szvitjét szólaltatta meg. A közönség valamennyi, szépen megformált darab után hálás vastapssal jutalmazta az előadókat.
Fotó: Gyenes Kata
A galéria 41 képet tartalmaz

Az összművészeti rendezvénysorozat keretében rendezett, Képek és hősök címet kapott koncerten elsőként Johannes Brahms Akadémiai ünnepi nyitánya csendült fel, amelyet a zeneszerző egy barátja tanácsára komponált. A diákos kedélyességgel megírt művet szép hangzással, annak derűjét és humorát kifejezően tolmácsolva játszották művészeti vezetőjük, Hollókői Huba irányításával a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar tagjai.

Az Akadémiai ünnepi nyitány története

1880. január 11-én az akkor 47 éves Brahmsot a breslaui egyetem díszdoktorává avatták, diplomájában „a leghíresebb élő zeneszerző”-ként említve őt. A breslaui zenekar vezető karmestere, Brahms műveinek lelkes tolmácsolója, Bernhard Scholz gratuláló levelében egyúttal egy kérést is közvetített a komponistához: „Nem írsz nekünk egy doktor-szimfóniát? Legalább egy ünnepi éneket mindenképpen elvárunk.” Brahms elfogadta a felkérést, és ha szimfónia komponálására nem is, de egy kisebb zenekari darab megírására vállalkozott. Az Akadémiai ünnepi nyitány zenéjébe több népszerű diákdalt, illetve német hazafias dalt is beleszőtt, a darab a népszerű ballagási énekkel, a Gaudeamus igiturral zárul. A mű 1881. januári, breslaui ősbemutatóján maga a szerző dirigált.

A méltóságteljes akkordokkal záruló nyitószám után Bartók Béla Magyar képek című zenekari ciklusának három közismert tétele, az Este a székelyeknél, a Medvetánc és az Ürögi-kanásztánc hangzott el. A 20. század meghatározó alkotója és gondolkodója népzenei ihletésű darabjait a finn nemzeti zenekari muzsika megteremtője, Sibelius kevéssé ismert műve, a Karélia-szvit követte.

A hazájában országának legnagyobb zeneszerzőjeként számon tartott komponista – még életében az ötvenedik születésnapját nemzeti ünneppé nyilvánították – legismertebb műve a Finlandia, amelyről a finnek azt tartják, hogy „Finnország egyetlen fia sem tudta úgy magasra emelni és tömören felmagasztalni hazánkat, mint Sibelius ebben a rövid műben”. A kiváló zeneszerző mély hazafias érzéseit a péntek esti koncert során a Karélia-szvitben is fel lehetett fedezni. A skandináv országhoz ezer szállal kötődő Hollókői Huba látható hévvel, mély átéléssel dirigálta a művet. Elhivatottsága a zenekar tagjaira is átragadt, akik a háromtételes darab balladai és heroikus hangulatait szépen visszaadták. Méltán kaptak hosszas vastapsot a kulturális központ színháztermében megjelentektől, akik alig akarták elengedni őket a rövid szünetre.

Az est második felében ismét egy közkedvelt zeneművet, Beethoven: 3. (Esz-dúr, „Eroica”) szimfóniáját hallhatták a zeneszeretők. A tételekben megszólaló érzelmeket, az örökké nyugtalan, fiatalos lendületet, a mély fájdalmat és ünnepélyes gyászt, a féktelen, romboló erőt és a diadalmas mámort az együttes tagjai a biztos kézzel, érthető mozdulatokkal vezénylő dirigensükre figyelve hathatósan megmutatták.

Az Eroica története

Beethoven még 1798-ban ismerkedett meg Bernadotte tábornaggyal, a francia köztársaság bécsi követével, aki egy Napóleont dicsőítő zenemű írására lelkesítette. A harmadik szimfónia 1804-re el is készült és „Bonaparte” volt a címe, de amikor Beethoven arról értesült, hogy Napóleon császárrá koronázta magát, egészen magánkívül lett dühében, letépte partitúrájáról az eredeti címlapot, lábbal tiporta és így kiáltott fel: „Ez is olyan, mint a többi, egy egész közönséges ember! Most majd lábbal fogja tiporni az emberi jogokat s csak saját önzését szolgálja: a többieknél magasabbra helyezkedik és zsarnok lesz.” Bámulata gyűlöletté változott. Ekkor kapta a szimfónia új címét, az Eroicát.

A kecskeméti szimfonikusok a teljes koncert folyamán szépen gondozott hangzással és csiszolt összjátékkal, karmesterük odaadó partnereként muzsikáltak. A darabokban szinte valamennyi szólam szólószerepet is kapott, kiemelt feladataikat a zenekar tagjai kiválóan megoldották. Méltán nyerték el a közönség kitüntető háláját.

A koncert műsorválasztása telitalálatnak bizonyult. A muzsikusok és a hallgatók számára is könnyen befogadható műveket a zenekar tagjai a szokottnál bátrabban, önfeledtebben játszották, és a közönség is élvezte a produkciójukat. „Koncertünk programját népszerű és itthon ritkábban játszott darabokból állítottuk össze – árulta el Hollókői Huba. – Az est első felében Brahms ünnepi nyitánya mellett az ábrázoló jellegű, magyar és finn tájak által ihletett zenék kerültek túlsúlyba, a szünet után pedig Beethoven hősi, hősies szimfóniáját játszottuk, ami azt hiszem, önmagáért beszél. Így lett a koncertünk címe Képek és hősök. Számomra ez az est azért is különösen kedves, mert végre elhangzott Kecskeméten is Sibelius Karélia-szvitje, és mert folytatjuk a Beethoven-szimfóniák felfedezését a Kecskeméti Szimfonikus Zenekarral: tavaly az elsőt, most a harmadikat, áprilisban pedig az ötödiket játsszuk majd. Ezt a fajta elmélyülést fontosnak tartom a zenekar művészeti fejlődésének szempontjából is.”