Ünnepi koncertet rendeztek a Kodály Iskola korábbi igazgatónője, a 85 éves Rozgonyi Éva tiszteletére

A Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Kara, a Kardos Pál Alapítvány és a Szegedi Bartók Kórus hívására ünneplők sokaságával telt meg szombat délután Szegeden a Fricsay terem. A 85. születésnapja előtt álló kiváló zenepedagógust, Rozgonyi Évát énekszóval fogadták az ország sok-sok szegletéből érkezettek, Vikár László Székelyföldön gyűjtött népdalát – „Sok számos esztendőket vígan elérhess, Napjaidat számlálni ne legyen terhes! Az ég harmatja szívedet újítja, Áldások árja házad elborítja…”  – énekelték szívvel-lélekkel közösen. Az ünnepelt meglepődve – a szervezők nem avatták be a koncert előkészítésének rejtelmeibe – és látható örömmel fogadta a több mint száz tagú alkalmi kórus jókívánságát.

Ezt követően rövid, csendes főhajtással adóztak a megjelentek Ferenc pápa emlékének – amikor kitűzték a koncert dátumát, még nem lehetett tudni, hogy ezen a napon lesz az egyházfő gyászszertartása –, majd a szervezők nevében Molnár Andrea köszöntötte a megjelenteket, köztük elsőként az ünnepeltet, csak címszavakban említve gazdag pályafutásának legfontosabb állomásait, területeit.

Pályája Kecskeméten teljesedett ki

Rozgonyi Éva zenepedagógus, Liszt- és Bartók–Pásztory-díjas karnagy Salgótarjánban született 1940. április 30-án. Tanulmányait Békés-Tarhoson, valamint Kardos Pál tanítványaként a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában végezte. A Zeneakadémián Szőnyi Erzsébet és Vásárhelyi Zoltán növendékeként 1964-ben szerzett kitüntetéses diplomát középiskolai énektanár- és karvezetőképző szakon. Tanári pályáját a szolnoki ének-zene tagozatos iskolában kezdte. 1969-től a Szegedi Tanárképző Főiskola ének-zene tanszékén, majd két évig az Egyesült Államokban tanított. Visszatérése után 1973-tól 1981-ig a Kecskeméti Kodály Iskolában dolgozott, 1974-től 1981-ig az intézmény igazgatója volt. Az iskola leánykarával és a Kecskemét Városi Vegyeskarral Kardos Pál halála után, 1978-tól kezdett dolgozni. Kórusaival számos koncerten, országos találkozón, rádió- és televízió-szereplésen, külföldi vendégszereplésen és nemzetközi versenyen ért el kiemelkedő sikert. 1983-ban visszatért Szegedre, ahol a Tömörkény István Zeneművészeti Szakközépiskola szakmai vezetőjeként, majd a konzervatórium docenseként dolgozott nyugdíjba vonulásáig. 1972-ben Kardos tanár úrtól vette át a szegedi Bartók Kórus vezetését is. Szisztematikus kórusnevelő munkával számos hazai és nemzetközi sikerre vezette együttesét. Kimagasló karnagyi tevékenységét és kórusnevelő munkásságát két Artisjus-díjjal, Szegedért Emlékéremmel, a KÓTA karnagyi díjával, 1996-ban Liszt-díjjal, 2010-ben Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel, 2012-ben Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjjal, 2015-ben a Kardos Pál Alapítvány „Pro meritis” érmével, 2020 októberében a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetéssel, 2021-ben Gregor József-díjjal ismerték el. A szegedi Bartók Kórus örökös karnagyának választotta.

Az ünnepi program folytatásában tisztelői és egykori tanítványai muzsikával és szavakkal köszöntötték Rozgonyi Évát. Először – az emelkedett hangulathoz méltó módon – Király-Kőnig Péter Variációk Erkel Ferenc Himnusza fölött című hegedűre komponált művét Szecsődi Ferenc Liszt-díjas érdemes és kiváló hegedűművész szólaltatta meg, azután Robert Schumann zongoradarabját, a Blumenstücköt, illetve Bartók Béla hegedűre és zongorára írt Román népi táncait az ünnepelt volt tanítványai, Kerényi Mariann (zongora), illetve dr. Ittzés Tamás (hegedű) és Gerhát László (zongora) adták elő, míg Nagy László Adjon az Isten című versére szerzett saját művét Szirtes Edina énekelte, játszotta el hegedűn. Közben szóbeli köszöntések is elhangoztak, sorrendben dr. Kozma József Szeged Megyei Jogú Város Kulturális Bizottságának elnöke, dr. Nátyi Róbert, az SZTE Bartók Béla Művészeti Kar dékánja, dr. Mindszenty Zsuzsánna, a KÓTA társelnöke, valamint a Szeged Városi Kórusegyesület nevében Dohány Gabriella KÓTA- és Artisjus-díjas karnagyés Gyüdi Sándor Liszt és Vaszy-díjas karmester lépett a mikrofonhoz.

A meglepetéskoncert záró részében a Bartók Béla Nőikar énekelt. Előbb Ordasi Péter Liszt-díjas és KÓTA-életműdíjas karnagy vezetésével (zongorán közreműködött Ordasi Anna) Felix Mendelssohn Bartholdy Laudate pueri című művét, azután immár a jelenlegi karnagyuk, Valkai Dávid irányításával Kocsár Miklós Szeged város felkérésére komponált egyházzenei kórusát – melyet a Rozgonyi Éva vezette Lauda Leánykar mutatott be 1996-ban –, a Salve Reginát adták elő. A két kórusmű közötti szünetben is elhangoztak méltató szavak: dr. Tóth Péter Erkel- és Bartók–Pásztory-díjas zeneszerző, a Magyar Művészeti Akadémia zenei tagozatának vezetője, valamint dr. Kamp Salamon Kossuth-díjas karnagy, a Kardos Pál Alapítvány kuratóriumának elnöke köszöntötte – ahogyan ők fogalmaztak – Éva nénit. A Kocsár-mű utolsó hangjai után, a vastaps folytatásaként ismét népes kórussá álltak össze a teremben lévők, ajkukon felemelően zengett: „Viva la Musica! Éljen a Muzsika! Éljen a Karnagyunk!”

A Rozgonyi Évához közel álló, hozzá valamiképp kötődő kecskeméti muzsikusok a Hírös.hu kérdésére így méltatták a 85. életévéhez érkező zenepedagógust. „A kecskeméti Kodály-iskolás évek – Móriczcal szólva – amolyan »jellemformáló kohó« volt számomra, amit nagyrészt Rozgonyi Éva néni személye határozott meg. Osztályfőnökként és énektanárként ugyanaz a megkérdőjelezhetetlen, kompromisszumot nem ismerő, legmagasabb minőségre törekvés jellemezte, mely a személyes, emberi kapcsolatra és szakmai munkára egyaránt vonatkozik. Hihetetlen felelősségtudattal, lelkiismeretességgel nevelt, formált minket azzal a biztos, szinte naivan gyermeki meggyőződéssel, hogy életre szóló útravalót ad. És az azóta eltelt évtizedek őt igazolták. Olyan tarisznyát kaptunk tőle, amelyben mindig találtunk tápláló erőt. Morális, erkölcsi és szakmai értelemben egyaránt. Zeneiségét számomra talán az avvisó-i, illetve a művek befejező mozzanatai, kicsengései tükrözték leginkább. Vezénylésének szuggesztivitása maximális koncentrációt, a kórusművek mondanivalójával történő teljes azonosulást, odaadást eredményezett, igazi összhangot teremtve a fegyelem és a legmagasabb szintű érzelmi kifejezés között.” (Gerhát László Kodály- és Bács-Kiskun Megyei Prima Díjas zongoraművész-tanár)

Mit adott Éva néni nekem: Minőséget, hogy soha ne adjam alább, mint a legjobb mindenben, Tartást, hogy mindenkor büszkén vállaljam a meggyőződésem és Közösséget, a Bartók Kórust. Őt egy érzékeny muzsikusnak tartom, aki mindig mindenekelőtt a minőséget tartja a legfontosabbnak. Ugyanakkor egy erős, kitartó, egyenes derekú EMBER.” (Toókosné Börönte Erika, a Hírös Agóra Kecskemét Közművelődéséért Díjas nyugalmazott programszervezője)

„Abban a szerencsében részesültem, hogy Éva nénit több minőségben is megismerhettem. Először mint kórustárs énekeltünk együtt a Bartók Kórusban. Később tanított a főiskolán, azután a Bartók Kórust átvéve kórusvezetőm lett, hiszen Kiskunfélegyházáról, majd Kecskemétről is lejártam a Bartókba. Közben 1979-től a Kecskeméti Vegyeskarban is énekeltem Éva néni keze alatt, majd mint kórusvezetőt és középiskolai tanárt évekig segített szakfelügyelőként is. Róla csak legekben lehet szólni emberként és zenészként egyaránt. Végtelenül türelmes, mindig segítőkész és humánus volt. Csodálatra méltó, hatalmas tudása birtokában is szerény, egyúttal bámulatos emberi tartással bíró példás személyiség. Mire emlékszem legszívesebben vele kapcsolatban? A műelemzéseire, a humorára, a beszélgetésekre, a kritikáiban is a jó szándékú, segítséget rejtő hatalmas lelkére.” (Szabó Sándor Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett zenepedagógus, tárogatóművész, a Kecskeméti Televízió korábbi főszerkesztője)

„Évát akkor ismertem meg, amikor Nemesszeghy Márta néni halála után a Kecskeméti Kodály Iskola igazgatója lett. Végtelen türelemmel, szeretettel fordult a gyerekek felé, de tudott nagyon határozott, kemény is lenni. Nagyon tisztelték a gyerekek, ha megjelent közöttük, pillanatokon belül néma csend lett. Végtelenül segítőkész volt irányomban is, óralátogatásai mindig sok segítséget adtak nekem. A nagy kapcsolódási pontom vele az iskola Kicsinyek Kórusa volt, ami az ő igazgatása alatt jött létre. Az iskola a 25 éves évfordulójára készült, amikor azt kértem tőle, tegye lehetővé, hogy az alsós diákok is minél nagyobb számban vegyenek részt az ünneplésben, ezért szeretnék alakítani a kicsikből egy éneklő csoportot. Örömmel fogadta, és innentől kezdve több mint 30 éven át vezettem azt. Énektanári életem legtöbb örömét ez a kiskórus adta. Éva mindig megkülönböztetett figyelemmel kísérte munkánkat, zsűrizett is bennünket, fellépési lehetőséget is szervezett számunkra. Felejthetetlen emlékek a szegedi és a kecskeméti Kardos Pál-emlékkoncertek. Amikor Éva Kecskemétről Szegedre került és karnagya lett az általam hőn szeretett Bartók Kórusnak, mint hajdani »bartókos«, amikor a kórusnak koncertje volt, többször elutaztam Szegedre meghallgatni. A hangversenyt követő közös éneklések számomra semmivel sem pótolható élményt jelentettek. Sok szeretettel kívánok neki erőben, egészségben eltöltött további éveket! Köszönöm az odafigyelést, a biztató szavakat, a segítséget, amivel az életemhez és a szakmai munkám sikeréhez hozzájárult!” (Ubrizsyné Érsek Éva, a Kecskeméti Kodály Iskola Kecskemét Városért Oktatási Díjjal kitüntetett nyugalmazott tanára, KÓTA- és Kodály Zoltán-díjas karnagy)

„A kodályi elveken nyugvó és a Kardos tanár úrnál megtapasztalt zeneszeretet, maximalizmus ötvöződött Éva néni tanári, kórusvezetői munkájában. Tiszteletet parancsoló megjelenése, fegyelmezettsége, felkészültsége egész életét, munkáját jellemezte, s ezt tőlünk is megkövetelte, mert magas színvonal nélkül nincs eredmény, de ha van, az mindannyiunk közös sikere, öröme. Szélesre nyitotta azt a horizontot, amelyben helyet kapott egy-egy finom utalás irodalmi műre, zeneszerzőre. Olykor bágyadó kórusunkat felrázta egy frappáns anekdotával. A művek tanulása, a szólamok összecsiszolgatása során a módszertani megoldások fantasztikus tárháza nyílt meg előttünk. Ezeket elraktároztuk, később szívesen alkalmaztuk. A próbák, a művek kidolgozásához vezető aprólékos szakmai fogások megtapasztalása mind hatalmas élményt jelentettek. Minden egyes kóruspróba felért egy továbbképzéssel. Az egyes próbákat és ezeket a koncerteket katartikus élményként őrzöm az emlékeink között. Éva nénivel tartom a kapcsolatom, ahogy sokan mások is. Mindig öröm, ha összetalálkozunk, néhány szót váltunk. Bennem ugyanaz a szeretet, a ragaszkodás és a tiszteletből eredő elfogódottság él, mint hallgató koromban. Hálát adok azért, hogy tanárom volt. Tanári pályám egyik példaképe.” (Laczkóné Pálfy Alojzia, a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Kara Zenei Tanszékének nyugalmazott tanára)

„Rozgonyi Évára mindig a megőrzött szeretettel és elismeréssel gondolok vissza. Az 1970-es években volt a Kecskeméti Kodály Iskola igazgatója, én az általa választott zenei igazgatóhelyetteseként dolgoztam mellette. Emlékeim bizony közel 50 évesek! Éva a kollegialitás és az emberi tisztesség szellemében dolgozott. Szakmai, pedagógiai felkészültsége, emberi hitelessége, gyermekszeretete kivételes értéket jelentett iskolánk számára! Tanítványai szeretettel tisztelték, ma is hálásan emlegetik őt. Alkalmam volt középiskolai énekóráit látogatni. Munkáját a zene szépségeinek felismertetése, megéreztetése, a tiszta intonáció, a harmóniai finomságok iránti érzékenység jellemezte. Úgy jöttünk ki óráiról tanítványaival együtt, hogy ajándékot kaptunk. Születésnapján is szeretettel köszöntöm, Isten őrizze még nagyon sokáig!” (Ladics Tamásné Falusi Erzsébet nyugalmazott zongora–szolfézs szakos tanár, a Kecskeméti Kodály Iskola korábbi igazgatója, művészeti vezetője)

Fotó: Börönte László, Mihalik Dezső és Praefort Veronika