Weineresek és kodályosok közös koncertje 2.0
A néhány héttel ezelőtti fővárosi koncert után kedd este Kecskeméten léptek színpadra közösen a budapesti Weiner Leó Katolikus Zeneiskola és Szakgimnázium és a Kecskeméti Kodály Iskola szakgimnazistái. A különleges alkalom első perceiben Gerhát László köszöntötte a megjelenteket. A Kodály Iskola művész-tanára pár mondatban visszaemlékezett a két intézmény közötti együttműködés indulására. Azt nem tudta pontosan megmondani, hogy pontosan hol és miként vetődött fel ez az ötlet, a találkozás igénye, de mindkét intézményben akadtak olyanok, akik fontosnak tartották ezt, és az elgondolás megvalósításában is aktívan részt vettek. Munkájukat megkönnyítette, hogy a fővárosi és a kecskeméti iskola célkitűzése hasonló, ahogy fogalmazott: „Célunk a hozzánk került növendékek mind több irányban való megsegítése azon az úton, amelyre ráléptek és amelynek része az itt töltött idő”.
Az ünnepi gondolatok után a két intézmény tanulói léptek a színpadra. Kocsi Mirkó, Pölös-Marton Gergely, Grosch Dániel, Gerhát Balázs, Sulics Barnabás és Kapitány Áron – felkészítő tanáraik Weisenfeld Melinda, Fehérváriné Németh Zsuzsanna, Kiss Gyula és Gerhát László – Gabriel Pierné, Johann Sebastian Bach, Ludwig van Beethoven, Frédéric Chopin, Bartók Béla, Max Bruch, Liszt Ferenc és Cézar Franck műveit szólaltatta meg. Az ifjú tehetségek nagyszerű produkciói után méltán szólt a vastaps. A fellépők neveit érdemes megjegyezni, évek múltával minden bizonnyal gyakran fognak még velük találkozni a zeneszeretők.
A hangverseny végén Weisenfeld Melinda zongoraművész is szót kért. „Nem is tudja az ember, hogy min csodálkozzon jobban, a remekműveken vagy azokon az előadókon, akiktől ma este rengeteg szép dolgot és csodát hallhattunk” – mondta a budapesti Weiner Leó Katolikus Zeneiskola, Művészeti Iskola és Zeneművészeti Szakgimnázium zongoratanára, mesterpedagógusa. Egyúttal az örömét fejezte ki, hogy az ötlet megvalósult, hogy a két intézmény partnerre talált egymásban. Weisenfeld Melinda végül a tanárok és a diákok felelősségéről beszélt, és gondolatait az adventi időszakra is utalva egy idézettel zárta, amelyet a Kossuth- és József Attila-díjas író, Müller Péter Örömkönyvéből vett: „Sok angyal van közöttünk, aki nem csupán álruhát öltött, de a születése pillanatában odafenn hagyta az angyal-múltjára való emlékezetét is. Ő maga sem tudja, hogy angyal. Nem emlékszik rá. Csak érzékenyebb. Finomabb. Egyszerű, romlatlan Lelkű emberek; jók, tiszták és becsületesek. Rengetegen vannak. Ezekre mondjuk, hogy rendes emberek. »Nem idevalók.« Emlékeznek még egy Erkölcsre. Hozzák magukkal. Tudják, hogy másokhoz jónak kell lenni, s bár roppant hátrányos manapság: tisztességesnek kell maradni. Hogy angyallal beszélsz, azt onnan tudod megállapítani, hogy felelősséget érez érted. Nem prófétálni kezd, hanem vállal Téged, mert el kell számolnia Veled. Fontos vagy neki. Akkor is, ha egyszer lát az életében. S azt szeretné, ha ő is fontos lenne neked – akárcsak egy futó pillanatig.”