Zongorajátékával és személyiségével egyaránt elvarázsolta a zeneszeretőket Fülei Balázs

Kecskemét legnagyobb komolyzenei nyári rendezvényén kedd este Fülei Balázs Liszt Ferenc-, Artisjus- és Junior Prima díjas zongoraművész adott koncertet. A Kodály Művészeti Fesztivált szervező Hírös Agóra színháztermében a kecskeméti születésű és zenei tanulmányait a hírös városban kezdő előadó Kodály Zoltán darabjai mellett Bartók, Debussy, Ginastera, Grieg és Janáček műveit szólaltatta meg.

Az M. Bodon Pál Zeneiskola volt növendéke – ma már a Zeneakadémia tanszékvezető egyetemi docense, a hazai és a nemzetközi koncertélet elismert szereplője – ezúttal  közel ugyanabban a korban, a 18. század végén és a 19. század első éveiben született darabokat tűzött műsorra. Az elsősorban rövidebb lélegzetű alkotásokat – melyek közül rendre néhányat összefűzött, közöttük épp csak egy levegővételnyi szünetet hagyott – izzó szenvedéllyel, alázattal és magas szintű virtuóz felkészültséggel játszotta el., míg a zenei blokkok között a felhangzó művekről és alkotóikról osztott meg háttér-információkat, zenetörténeti érdekességeket. Kommentárjaiban hangsúlyt fektetett a szinte azonos időszakban, de egymástól távol alkotó komponisták műveiben felismerhető hasonlóságokra  – némely esetben a zongorához lépve zenei részletekkel is bizonyította ezeket –, és személyes érzéseit sem titkolva, időnként természeti képeket is segítségül hívva próbálta a zeneműveket érthetővé tenni, közel vinni a hallgatókhoz.

A szép számban megjelent zeneszeretők megtudhatták például, hogy „Debussy nagyon fontos volt Kodály számára, egyáltalán a francia kultúra és a francia hagyomány. Így fontos látni, hogy miközben Kodály a saját zongoradarabjain dolgozott, Debussy miket írt Franciaországban. Kodály nagyon szerette az olyan jellegű díszítéseket, amelyek mozognak, hullámoznak, körköröznek. Szerette az örvénylő figurákat, és Debussy darabja teli van ilyen kodályos motívumokkal. Ez nem véletlen, ott vannak a közös gyökerek.”

Fülei Balázs beszélt arról is, hogy „Janáček egy olyan ösztönös zeneszerző volt, mint Schubert. Tudta, hogy mi szól jól, érdekesen, és ugyanaz a szívmelegség ott van a darabjaiban, ami Kodálynál is, számomra.”

Érdekfeszítő gondolatait hallva Kodály Kilenc zongoradarab című kompozíciója – melyből kettő részletet, a hármast és a hetest szólaltatta meg az est során – is könnyen befogadhatóvá vált. „Kodály nem adott nekik címet. Tudják, akkor nem volt ilyen divat, hogy ki kell tenni az Instagramra, hogy mi a címe. Nem kellett címet adni. Azt adta, hogy Kilenc zongoradarab, és mindenki tudta – Brahms után –, hogy itt miről van szó, hogy ezek karakterdarabok, amelyek nem sorolhatók be szigorúan valamilyen műfaji leosztásba. Ezek sokszor elmélkedőek, sokszor humorosak, de mindenképpen jellemzőek Kodályra. Amikor játszom ezeket, azt szoktam érezni – hogyan is mondjam önöknek, a tőserdei kilátó, talán az van a legközelebb –, mint amikor fölmegy az ember a tőserdei kilátóba és körbenéz lassan, a korlátot egyfajta távolsággal fogja és úgy néz körül. Nos, ilyenek ezek a darabok, valahogy olyan merengőek, olyan távolságtartóak, olyan nagy zoommal dolgoznak.”

Generációjának egyik legkreatívabb előadója Kodály Marosszéki táncai kapcsán egy különös élményét is elmesélte. „Amerikában játszottam egyszer ezeket a táncokat, és egy román kritikus azt írta, hogy itt Kodály csupa román népzenét dolgozott fel. Ugye, attól függ, hogy honnan nézzük. Kevert népcsoportok – románok, magyarok, zsidók, szászok és ki tudja, hogy még honnan valók – éltek ott akkor is egymást megtermékenyítő hatással. S amikor sokféle nép együtt él, abból jó is kisülhet. A népeknek az együtt élése az kovácsolja, reszeli, élénkíti egymást. Ebből jön létre a kultúra, és Kodály ezt szerintem nagyon szépen felismerte.” A fergeteges hangulatú, ihletett percekben bővelkedő szólóest végén Fülei Balázst hatalmas vastapssal jutalmazta a nagyérdemű, aki válaszként Bartók Béla 3 csíkmegyei népdalát és az Allegro Barbarót játszotta el a közönség újabb lelkes ovációját kiváltva.