Peer Gynt története elevenedett meg a Hírös Agórában
Edvard Grieg a norvég nemzeti zene legkimagaslóbb egyénisége. A sajátos norvég művészet kialakításáért harcolt, azért a művészetért, amely erejét a népből veszi. Peer Gynt című kísérőzenéjének bemutatóját 1876. február 24-én tartották Christianiában, a mai Oslóban. Ibsen két évvel korábban levélben kérte meg Grieget, hogy a bemutatás előtt álló drámájához kísérőzenét írjon. Bár Ibsen nem részesült különösebb zenei képzésben, mégis aprólékosan elmagyarázta Griegnek, hogy pontosan mely jelenetekhez képzeli el a kísérőzenét, s hogy milyen hatást szeretne vele elérni. Grieg nagy lelkesedéssel vetette bele magát a munkába, és Ibsen összes kérését igyekezett szem előtt tartani. Nem bízott azonban a zene külföldi sikerében, ezért nyolc tételből két külön szvitet állított össze, ezek napjainkban a legismertebb és legnépszerűbb művei.
A magyarországi bemutató hatalmas sikert aratott
A dráma és a teljes kísérőzene együttes előadását csak ritkán vállalták a mű születése óta. 2001-ben az MDR szimfonikus zenekar egy „koncertbarát” verziót mutatott be, amely a Grieg által írt tételekből 21-et használt fel, a drámai cselekmény elbeszélését pedig egy narrátorra bízta. A hétfő esti kecskeméti koncert szervezői is ehhez hasonló megoldást választottak. A hangverseny születésének előzményeit Kocsár Balázs, az est dirigense így összegezte: „Nagyon sok koncerten vezényeltem, vezényelek, de a színházi létemet nem tudom kívül hagyni, ezek dramaturgiája is fontos számomra. A klasszikus műsorokba is gyakran viszek valami pluszt, kombinálom a különböző művészeti ágakat: filmvetítéssel, játékkal vagy épp tánccal vegyítem az előadást. A kecskeméti hangversenyre készülve tudtam, hogy Grieg teljes kísérőzenéje a romantika korának divatos színházi közegében hangzott el, a minimum 2-3 vagy akár 4-5 perces zenei betétek a prózával együtt teljes egységet képeztek. A prózai szövetet elhagyva azonban a zene nem biztos, hogy a drámai ívet kiadja. Épp ezért meg kellett találni azt a módot, azt a sorvezetőt, amelyen keresztül a tételek füzére egységet képez és a hallgató figyelmét folyamatosan fenntartja. Hetekkel ezelőtt Barta Dóra igazgató asszonnyal arról egyeztettünk, hogy miként lehetne a produkciót úgy létrehozni a tavaszi fesztiválhoz kapcsolódóan, hogy az ne csak egy egyszerű, klasszikus koncertműsor legyen. Fölmerült az a gondolat is, hogy az ő balettosaival valamilyen mozgásszínházat illesztünk Grieg muzsikájához, de menet közben ez végül elmaradt, és a narrációs megoldást választottuk, így próbáltuk a művet érthetővé tenni a közönség számára. Célunk volt továbbá, hogy ha nem is a legteljesebb mértékben – egy-két melodramatikus vagy kórust igénylő részlettől eltekintve – szinte mindent megmutassunk ebből a nagyon értékes zenei anyagból.”
Kocsár Balázs és Kecskemét
A gondos előkészületeknek köszönhetően a hétfő esti koncerten a Peer Gynt hangversenytermekben ritkán játszott teljes változata hangzott el, a már említett néhány tétel érthető kihagyása mellett a műbe szervesen beillesztve Grieg Három norvég táncát is eljátszották a kecskeméti szimfonikusok. Az együttest a vendég dirigens magabiztosan irányította, érthető, világos mozdulatait a zenekar tagjai hűen követték, közülük többen a mű adta lehetőségeket jól kihasználva, érett játékot felmutatva szólistaként is szépen bizonyítottak – a számos kitűnő szóló mellett Kálmán Csaba brácsán kiválóan szólaltatta meg Peer Gynt eredetileg bariton hangra írt Szerenádját. Különösen a lírai, szomorú hangulatú, bensőséges gondolatokat ébresztő tételek voltak mély hatással a szép számú hallgatóságra, s persze a közismert dallamok is sikert arattak – nehezen állta meg a nagyérdemű, hogy tetszését kifejezve közbe ne tapsoljon. A koncert üde színfoltjaként énekelte Solvejg dalait Kriszta Kinga, és a bohókás, csetlő-botló, sok gyarló emberi tulajdonsággal bíró Peer Gyntöt szinte a színpadra varázsolta Kovács J. István ízes, szellemes, vérbő narrációja. A közönség szűnni nem akaró vastapssal köszönte meg az emlékezetes előadást, és azt is, hogy a „Templombamenők dalá”-t az est szólistájával közösen énekelve a produkció részese lehetett.
„Nagyon jól éreztem magam – mondta a koncert után Kriszta Kinga –, éneklés közben mindvégig éreztem a zenekar és a közönség szeretetét. Kiváló ötletnek bizonyult, hogy a koncert kezdetén – megágyazva a későbbi felszabadult, barátságos légkörnek – megtanítottunk egy részletet a műből, ami azután később, pont a darab végén hangzott el a közönség segítségével.”
„Rendhagyó koncert volt – vélekedett a hétfő esti előadásról Hollókői Huba, a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője –, ugyanis ismerős dallamok keveredtek Grieg kevésbé ismert, de ugyancsak a Peer Gynthöz írt kísérőzenéjének ritkábban játszott tételeivel. Ezek nem kevésbé szépek és izgalmasak, mint a szvitekből ismert Anitra tánca vagy a Reggeli hangulat, ugyanakkor egy mélyebb betekintést engednek Griegnek az Ibsen darabjához írt zenei világába. Kovács J. István narrációjában pedig a dráma kulcsjelenetei is megelevenedtek Kriszta Kinga éterien szép énekhangja mellett. Kocsár Balázs sokoldalú karmester, igazi színházi ember, aki nagy érdeklődéssel és energiával vetette bele magát ebbe a nem mindennapi projektbe, és úgy gondolom, azonnal megtalálta a hangot a Kecskeméti Szimfonikus Zenekarral. Precizitása, igényessége és tapasztalata különleges estét hozott.”
„Egy rendkívül lelkes társasággal találkoztam Kecskeméten – emlékezett vissza a közös próbákra és a hangversenyre Kocsár Balázs –, nagy öröm volt érezni a zenekar tagjainak odaadó hozzáállását. Jó hangulatú együttműködés áll mögöttünk. Nagyon szívesen dolgoztam velük, mert azt éreztem, hogy a befektetett munka, energia jó táptalajra talált. Hozzáteszem, ebben igen jelentős érdeme volt az együttes fiatal karmesterének, Hollókői Hubának is. Bízom abban, hogy vagy ezzel a projekttel vagy más előadással a jövőben újra találkozhatok a zenekarral és a kecskeméti közönséggel is!”