A 60 éves Kecskeméti Szimfonikus Zenekar a sajtó tükrében – Az indulás évei

Bemutatkozott a városi szimfonikus zenekar

„A ZENEI életünk pezsgését jelző külföldi vendégjárás után, a kecskeméti kulturális hetek gazdag programja között, hangversenyek, operaelőadás és színházi bemutató szomszédságában olyan eseménynek voltunk hétfőn este tanúi, mely jelentőségében túlmutat önmagán, s kiemelkedő helyet foglal el a sokrétű kulturális eseménysorozatban. Bemutatkozott a Városi Szimfonikus Zenekar. Aki tudja, mennyi harc, sok esetben közöny vagy megnemértés, anyagi nehézség és személyi ellentét tette az ügyet sokszor teljesen kilátástalanná, az fel tudja mérni, mit jelent ez a bemutatkozás, s milyen döntő érveket sorakoztat fel pusztán azzal is, hogy megtörtént. A zenekar – melyről ezek után már nem lehet vitatkozni, hanem mint meglevőre kell tekinteni – igazi jelentősége azonban nem a létrehozásáért vívott küzdelemre való visszapillantásban, hanem a jövő perspektívájában mutatkozik meg. Ugyanis nem néhány ember rögeszméje csupán az, hogy Kecskemétnek szimfonikus zenekarra van szüksége, hanem kultúránk fejlődésének szükségszerű igénye. [...] Az »első lépés« biztató volt, s maga a bemutatkozás sokkal kedvezőbb képet festett, mint azt előre el tudtuk képzelni. A hangverseny folyamán voltak percek, amikor szinte megfeledkezhettünk arról, hogy »kezdő« zenekart hallunk. Így az első számban, Händel A-dúr concerto grosso-jában mindjárt meglepett a vonóskar szép hangszíne és telt, tiszta játéka. Legfeljebb egyik-másik tempóvétellel kapcsolatban lehettek némi fenntartásaink. Haydn C-dúr oboaversenyében Lukács János széphangú és jó muzikális ösztönnel megformált szólójában gyönyörködhettünk. [...] A HANGVERSENY nagy közönségsikere nem kis részben Nemesszeghy Lajos vezető karnagy érdeme, aki fáradságot nem kímélve, s a nehézségektől meg nem riadva, lelkesen dolgozott a zenekar létrehozásán és eggyé kovácsolásán, a művek betanításán és kidolgozásán. Mindezek eredményeképpen jutott el a zenekar odáig, hogy már első fellépésekor képes volt zenei élményt nyújtani közönségének. Eredményes munkát és sok sikert kívánunk a Kecskeméti Városi Szimfonikus Zenekarnak!”

(Körber Tivadar: Bemutatkozott a városi szimfonikus zenekar – Petőfi Népe, 1966. március 30.)

Kecskeméti jegyzetek

„... este a város kulturális életének jelentős eseményén vettem részt: az újjáalakult szimfonikus zenekar bemutatkozó hangversenyén. A különféle szakszervezetek égisze alatt működő, majd feloszló, állandó változásokkal vajúdó zenekarok helyett jött létre ez az új s most már városi zenekarrá nyilvánított együttes. Nem vagyok zenekritikus, tehát hivatott sem a zenekar művészi teljesítményének elbírálására. Az emberi momentumok azonban megfogtak s zavarba is ejtettek. A városi művelődési ház előadóterme tán egyharmadrészt telt meg. A város vezetőemberei közül mindössze ketten jelentek meg az esten. DE A KARMESTER SZENVEDÉLYES HITTEL dirigált s olyan áhítattal muzsikált a zenekar, mintha fényes koncertteremben, szépszámú hallgatóságnak játszottak volna. Nagyon tetszett az is, hogy minden mű előtt – egy Händel és két Haydn mű szerepelt műsorukon – megjelent a dobogón egy zenetanár, aki szavakba öntve próbálta megfogalmazni a zene mondanivalóját. Megható volt, amikor a szünetben odajött egy asszony Heltai Nándorhoz s elmondta, hogy csak ma estére jött ki a kórházból, beteg, de ezt az ünnepi alkalmat semmiképpen nem akarta elmulasztani. Egy régi zenekari tag ...”

(Kövendi Judit: Kecskeméti jegyzetek – Népművelés, 1968. május)

Évadzáró hangverseny

„A HOSSZÚRA NYÚLT idei hangversenyévad záró eseményeként a Kecskeméti Városi Szimfonikus Zenekar koncertjét hallottuk hétfőn este a városi művelődési házban. Az együttes egy évvel ezelőtt mutatkozott be közönségünk előtt, tegyük hozzá: sikerrel, s az akkori siker biztató jel volt a zenekar jövőjére nézve, reményt keltett, hogy a megyeszékhely kulturális életének ez a sokáig vajúdó problémája jó úton halad a megoldás felé. [...] A zeneileg igen tartalmas műsorból legjobban megoldottnak a nyitószámot, Händel: A-dúr concerto grosso-ját éreztük. Ebben különösen a vonóskar homogén hangzása és a három szólista (Kaveczky Ferenc, Székelyhídi Béla, Török Iván) szép tónusú, stílushű játéka ragadott meg. [...] A ZENEKAR karnagya: Nemesszeghy Lajos igen sok munkát fektetett bele az együttes létrehozásába és összetartásába, odaadó lelkesedéssel szolgálva az ügyet, dacolva a közben felmerült különféle objektív és szubjektív nehézségekkel. Betanító-nevelő munkája éppúgy, mint vezénylése, a nagy klasszikusok művészetének átélt megértéséről tanúskodik, felvértezve több évtizedes hangszeres, pedagógusi és karmesteri gyakorlatának sokrétű tapasztalataival.”

(Körber Tivadar: A kecskeméti zenekar klasszikus estje – Petőfi Népe, 1967. június 9.)

A 600 éves város köszöntése

„A városi tanács kezdeményezésére hétfőn este nyilvános irodalmi estet rendezett a Magyar Rádió a Kecskeméti Katona József Színházban, megyeszékhelyünk 600 éves jubileumának tiszteletére. [...] A zenei műsorszámok közül Gabos Gábor igazi romantikus hevületű Liszt-interpretációja és Lorenz Kornélia népdaléneklése emelkedett ki. A Nemesszeghy Lajos által vezényelt Kecskeméti Szimfonikus Zenekar hallatán sajnáltuk, hogy ilyen ritkán szerepelnek.”

(Szabó János: A 600 éves város köszöntése – Petőfi Népe, 1968. március 20.)

A kecskeméti szimfonikusok Budapesten

„A budapesti művészeti hetek kapcsán az Iparművészeti Múzeumban szervezett »Szép magyar hegedűk« kiállítás rendezősége meghívta a kecskeméti városi szimfonikus zenekart, egy a megnyitást követő, vasárnap délelőtti hangverseny megtartására. A meghívás rangját nagy mértékben emelte, hogy az előző napi megnyitón a világhírű Tátrai vonósnégyes hangversenyezett. Zenekarunk szereplésére és a kiállítás megtekintésére összegyűlt, nagyrészt szakmai közönség lelkesen ünnepelte a műsorszámokat előadó kecskeméti zenekart, Kemény Endre karnagyot és a matiné szólistáját, a nemes emóciókkal hegedülő Molnár Ágnes művésznőt. A közönség sorai között több Kecskemétről indult zeneművészt is felfedeztünk. [...] Örvendetes, hogy a pár éve újraszületett szimfonikus zenekar Kecskemét jubileumi évére annyit fejlődött, hogy szerény, de művészi értéket képviselő játékával kitűnően helytállt a budapesti művészeti hetek egy mozzanatában.”

(Nemesszeghy Lajos: A kecskeméti szimfonikusok Budapesten – Petőfi Népe, 1968. október 2.)

Gyorsinterjú Kemény Endre karnaggyal

„Nagy kedvvel kezdtem el foglalkozni a kecskeméti zenészekkel, és érzésem szerint az eltelt idő kicsinységéhez képest máris megvan az eredménye. Nem saját érdemeimnek tulajdonítom ezt. Jó felkészültségű, tehetséges muzsikusokból áll az együttes. Jelenleg negyvenen vagyunk, többségük zenetanár a Kodály iskolában, illetve az Állami Zeneiskolában, az óvónőképzőben. Vannak tagjaink a színház zenekarából is, bár többen lennének. Az említetteken kívül a zeneiskola egy-két magasabb osztályos növendéke, illetve néhány amatőr teszi teljessé ... Teljessé? Mit beszélek? Égető szükségünk lenne bőgősökre, fa- és főként rézfúvósokra. [...] Az idén mintegy 25 koncertünk lesz, köztük a Zeneakadémia nagytermében ősszel, télen vagy jövő tavasszal. És hétfőn este 19.05-kor a Petőfi adó egyenesből közvetíti hangversenyünket. Kezdenek fölfigyelni ránk.”

(Szabó János: Koncert előtt. Gyorsinterjú Kemény Endre karnaggyal – Petőfi Népe, 1970. március 21.)

Kodály-hangverseny Kecskeméten

„Kecskemét az idén sem feledkezett meg arról, hogy december közepén ünnepi hangversenyen emlékezzék meg nagy zeneköltője: Kodály Zoltán születésének évfordulójáról. A hangversenyen Kodály Zoltánné is megjelent. [...] A második részben a kecskeméti zenekar – számos kisegítővel – a Nyári este és a Háry János-szvit című műveket adta elő. Egészében véve elismeréssel szólhatunk a zenekar helytállásáról, bár az elmúlt hetek túlzott igénybevétele sok tekintetben érződött játékán. Az együttes határozott fejlődését ismét örömmel regisztrálhatjuk – idő és sok munka kellett ahhoz, míg az ilyen igényes feladathoz fel tudtak nőni. Kemény Endre karnagy most is nagy lelkesedéssel és energiával állt a produkció élén.”

(Körber Tivadar: Kodály-hangverseny Kecskeméten – Petőfi Népe, 1970. december 16.)

Vendégünk volt Kadosa Pál zeneszerző

„Hétfői szerzői estjére jött el Kecskemétre Kadosa Pál Kossuth-díjas zeneszerző, a Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető tanára. A hangversenyt a városi szimfonikus zenekar adta Kemény Endre vezényletével, Szűcs Mihály hegedűművész közreműködésével. A műsorban a Pián e forte című mű, a II. hegedűverseny és a II. szimfónia hangzott el. [...] Megvallom, az öröm mellett egy kis aggodalommal vártam ezt a hangversenyt, annál is inkább, mivel ezek a művek 20 évvel ezelőtt még legjobb zenekarainknak is problémát jelentettek. Aggodalmam már a főpróbán eloszlott. Őszintén mondom: a hegedűverseny Pesten precízebben szólalt ugyan meg, ez az előadás mégis közelebb állt elképzeléseimhez, ugyanígy a szimfónia két középső tétele is jobb volt, mint a korábbi előadásokon. A hangverseny iránti érdeklődés pedig szilárd társadalmi háttérről vall itt Kecskeméten. A siker a zenekar és karmestere sok munkájának, kitűnő együttműködésének gyümölcse, de remélem, hogy a műveknek is volt valami részük benne. Hiszen mesterem, Kodály Zoltán mondta, hogy a zenemű értékét az idő és a nép dönti el.”

(Körber Tivadar: Vendégünk volt Kadosa Pál zeneszerző – Petőfi Népe, 1971. február 26.)

Eredmények és gondok Kecskeméten

„A Kecskeméti Szimfonikus Zenekar ... jelentős fejlődésen ment át. Létrejöttét lelkes zenetanároknak és amatőröknek köszönheti. Vezetője Nemesszeghy Lajos volt, akinek személyes buzgalmát is dicséri, hogy a kezdeti nehézségeken túljutottak. Három éve Kemény Endre a zenekar karnagya. Az ő vezetésével új lendületet kapott a testület művészi fejlődése, melyet a városi tanács jelentős anyagi támogatása is nagymértékben segít. A zenekar két irányban tevékenykedik. Egyrészt évente 4-5 alkalommal szerepelnek a bérleti hangversenyeken, s ennél jóval többször a város és a megye ifjúsági koncertjein. Másrészt állandó közreműködői a helyi művelődési intézmények rendezvényeinek, a társadalmi és politikai megmozdulásoknak. Eredményeiket, fejlődésüket jelzi, hogy a rádió több hangversenyükről adott közvetítést; s az is, hogy a klasszikus repertoár darabjai mellett Kodály Zoltán, Farkas Ferenc és Kadosa Pál műveit is műsorukra tűzték – az utóbbiakat egy sikeres szerzői est keretében.”

(Ittzés Mihály: Eredmények és gondok Kecskeméten – Muzsika, 1971. szeptember)