Megnyílt Diószegi Balázs, az "utolsó parasztfestő" tárlata

Székely Gábor művészettörténész, a kötet egyik szerkesztője kiemelte: kutatásukkal és a könyv megjelentetésével fő céljuk az volt, hogy újra ráirányítsák a figyelmet a '60-as, '70-es, '80-as években elismert, később azonban jórészt feledésbe merült életműre. Mivel Diószegi grafikai munkásságát egy korábbi kötet már feldolgozta, most a festészeti életműre fókuszáltak szerkesztőtársával, Tóth Károllyal, aki bevezető tanulmányt is írt a művészeti albumhoz – tette hozzá Székely Gábor.

Diószegi Balázs 1914-ben született Kunszentmiklóson. Édesapját a Nagy Háborúban elvesztette, édesanyja nevelte fel, aki nagy áldozatokat hozott fia taníttatásáért. Már a Baksay Sándor Református Gimnáziumban kitűnt tehetségével, karikatúrákat készített tanárairól. Olyan tanáregyéniségek formálták itt, mint a hódmezővásárhelyi festő, Gál Sándor, vagy a neves klasszika-filológus, Kövendi Dénes. A gimnázium elvégzése után felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1933 és 1938 között Rudnay Gyula és Szőnyi István tanítványa volt. A diplomaszerzés után rajztanárként helyezkedett el vidéki városokban, egész élete folyamán ez lett kenyérkeresete, biztosítva számára az alkotás szabadságát. Tanított többek között Szentendrén, Újvidéken, Miskolcon, Debrecenben, Nyíregyházán, majd 1957-ben Kiskunhalason telepedett le, itt élt egészen 1999-ben bekövetkező haláláig.

Képei élete előrehaladtával egyre sötétebbek, formailag egyre egyszerűbbek lettek, de mindvégig kitartott a figurális ábrázolás mellett.

Különösen fontosak voltak számára a nők, előszeretettel ábrázolt parasztasszonyokat, olykor felhőszerű glóriában. Számos alkalommal megfestette édesanyját, és lányáról, Olgáról is készített képeket.

Székely Gábor mellett a megnyitó másik meghívott vendége L. Simon László költő, szerkesztő, a Magyar Nemzeti Múzeum korábbi főigazgatója, kultúrpolitikus volt. Számos témát érintő előadásában többek között "az utolsó paraszfestő" címkét vette górcső alá, mellyel Diószegi magát illette. L. Simon szerint ebben a megnevezésben visszatükröződik Diószegi paraszti nyakassága, lehet benne némi póz is, de egyúttal erősen rámutat arra a mély kapcsolatra, amely szűkebb és tágabb szülőföldjéhez kötötte. Az "utolsó" azt a történelmi tényt rögzíti, hogy a hagyományos értelemben vett parasztság visszavonhatatlanul eltűnt a 20. században. Az 1980-as évekig még nyomokban létezett Magyarországon, így Diószegi és kortásai valóban az utolsók voltak, akik műveikkel megragadhatták ezt a sajátos világot. Diószegi műveinek így nemcsak művészeti értékük, de kultúrtörténeti jelentőségük is van – fejtette ki L. Simon László.

Előadásának egy másik érdekes szála Diószegi művészi függetlenségével foglalkozott. A szocializmus évtizedeiben egy képzőművésznek alapvetően két lehetősége volt, ha nem akart beállni az ideológiát közvetlenül szolgáló szocialista realizmus vonalába. Az egyik, hogy a Képcsarnok Vállalat számára alkotott műveket, melyeknek értékesítéséből meg tudott élni. A másik, hogy rajztanárként kereste kenyerét. Diószegi ez utóbbit választotta, és ez biztosította számára az alkotói függetlenséget.

Székely Gábor és L. Simon László is foglalkozott a Diószegit ért művészi hatásokkal és a pályatársaival való kapcsolatával. L. Simon egyebek közt azt emelte ki, hogy a Kunszentmiklósról Budapestre került fiatal művész alapos mesterségbeli tudást szerzett a főiskolán Rudnay Gyulától és Szőnyi Istvántól. Ezt a magabiztos tudást mutatják grafikái, rajzai is. A pályatársak közül mindkét előadó kiemelte a Nagy Istvánnal és Tóth Menyhérttel való párhuzamokat, kölcsönhatásokat és különbségeket. Diószegi Balázs életéről és munkásságáról bővebben olvashatunk a Méry Ratio gondozásában megjelent művészeti album bevezető tanulmányában. (A kötet kiadója: Kecskemét Város - Bozsó Gyűjtemény Alapítvány.)

A kiállításmegnyitón jelen volt Diószegi Olga, a művész lánya is, aki érdekes anekdotákkal hozta közelebb a közönséghez édesapja alakját. Az egyik szerint Diószegi unatkozott, mikor Újvidéken tanított, ezért minden előkészület nélkül közzétette, hogy megalakítja a Délvidéki Szépmíves Céhet. Legnagyobb meglepetésére sokan jelenetkeztek, így valóban létrejött a szervezet. Egy másik anekdota Pintér Lajos költőtől származik. Mikor Weöres Sándor és Károlyi Amy érdeklődtek Diószegi egyik képének megvásárlása iránt, a festő azt mondta: látja, hogy művészekként értékelik az alkotást, ezért dupla árat kér érte. Így nem lett Diószegi-festménye Weöreséknek.

Diószegi Olga két olyan fontos, apja művészetét ért hatást is megemlített, amelyet az előadók nem domborítottak ki. Az egyik Ady Endre hatása, akinek néhány versét Diószegi angolra is lefordította és illusztrálta. A másik a Trianon-trauma.

A művész lánya számos olyan alkotást kölcsönzött a kiállításhoz, amelyet eddig nem, vagy csak nagyon ritkán mutattak be. A kamaratárlatra más magánszemélyektől, valamint közgyűjteményekből is érkeztek képek, így reprezentatív válogatást nyújt Diószegi életművéből. A kiállítás augusztus 10-ig látogatható.

A tárlat a szombati Múzeumok Éjszakáján is látható lesz, két "villámtárlatvezetést" is tartanak majd. A Bozsó Gyűjtemény másik időszaki kiállításán Albrecht Dürer metszetei láthatók Thomas Emmerling magángyűjteményéből. Ezen a kiállításon is két rövid tárlatvezetés segíti a látogatókat a MúzÉjen. A kiállítások mellett a Kecskeméti Városi Fűvószenekar vidám műsora, Jókai 200 múzeumpedagógiai élményprogram és a Kóborló Könyvesvolt kúltúrpiaca is várja azokat, akik a Múzeumok Éjszakáján betérnek a Bozsó Gyújteménybe.