Ifjú tehetségek közös koncertje az evangélikus templomban
„Egyesületünk megtisztelőnek tartja – mondta kérdésünkre Szénási Pál Bertalan, a Kecskeméti Zenészegylet elnöke –, hogy részt vehet a Kecskeméti Tavaszi Fesztivál rendezvénysorozatában. Műsorötleteink közül – a művészeti tanács javaslatára – egy jutott be a megvalósítható programok közé. Ez pedig a »Komoly mosolyok« címet kapta. A névválasztáskor arra gondoltunk, hogy a »komoly« a koncert komolyzenei jellegét szimbolizálja, a »mosolyok« pedig a fiatal tehetségek kedvességét jelképezi, amellyel ehhez a produkcióhoz hozzáálltak. A Vox Iuventutis latin kifejezés pedig »A fiatalság hangját« jelenti; ezt maguk az ifjú muzsikusok választották műsoruk alcímének.”
Az est első perceiben, a koncert későbbi hangulatát méltón megteremtve Kuklis Richárd orgonajátékát élvezhették az evangélikus templom padsoraiban ülők, az ifjú orgonista Vincent Lübeck német zeneszerző E-dúr prelúdiumát játszotta el. Ezt követően Agócs Mónika, a Kecskeméti Kodály Iskola színi pályára készülő 12. osztályos diákja köszöntötte a megjelenteket. „Végzős diákokként örömmel tölt el, hogy az utolsó közös évünk vége felé egyre többet koncertezhetünk együtt” – mondta, majd egyenként bemutatta a hangversenyen fellépő ifjú tehetségeket, akikről kiderült, hogy valamennyien a hírös város neves szülöttjéről elnevezett intézmény 11–12. osztályos növendékei. Végül Agócs Mónika mintegy összegezve a fellépő fiatalok hitvallását – „..biztos, hogy valami örök jó van a Sár és Víz mögött / s hogy a Folyékonyságban a szemnek egy Célt kell látnia. / Bölcs sejti és tudja hívő, hogy nem Szárazság a jövő!” – Szabó Lőrinc fordításában Rupert Brooke: A halak című versét szavalta el.
A hangverseny folytatásában a fellépők – Borsi Blanka (fuvola), Csuvár Anna (fuvola), Filip-Orbán Katinka (gordonka), Kuklis Richárd (orgona, zongora), Márton Zsófia (gordonka), Zakar Béla Bence (gitár) és a konferanszié, Agócs Mónika – közösen Pitoni Boldog, aki énekel című örök érvényű kórusművét adták elő, majd a Kodály iskolás diákok különböző zenei formációkban többek között Vivaldi, Fauré, Villa Lobos és Haydn műveit szólaltatták meg. Az ügyesen összeállított műsor valamennyi fellépője nagy sikert aratott, az előadók helyenként kifejezetten érett játékát a közönség őszinte örömmel hallgatta.
„Egyesületünk elsődlegesen könnyűzenei produkciókat hoz létre és támogat, viszont úgy gondoltuk, hogy a komolyzenei tehetségek menedzselése is munkánk fontos részét képezi – mondta Szénási Pál Bertalan. – Épp ezért a fesztiváli műsorfolyamban való részvétel ünnep volt számunkra: a fiatalok hangjának tavaszi ünnepe. Örülünk, hogy magunk között és magunk mellett tudhatunk ilyen kiemelkedő tudású és tehetségű ifjú zenészeket, akik biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben a koncertszínpadok rendszeres résztvevői lesznek. Vannak közöttük olyanok, akik már folyamatosan koncerteznek különböző zenei formációkban és vannak, akik erre az eseményre csatlakoztak a produkcióhoz. Tervünk, hogy a jövőben is biztosítunk fellépési lehetőséget számukra, koncerteket és helyszíneket keresünk, hogy megmutathassák egyedülálló tehetségüket.”
„A koncert megszervezésével a célunk elsősorban a kollektív örömzenélés volt – mondta a hangverseny után Kuklis Richárd –, hogy kamarázhassunk, lehetőleg plénum előtt, lett légyen az laikus vagy szakmabeli. Ahogyan azt Agócs Mónika, a konferanszié is említette, közel az utolsó együtt töltött évünk vége, így ezt jóízű emlékként őrizzük meg, reméljük, a közönség is. Célunk volt továbbá – és ez marad is mindegyikünknek – a komolyzene népszerűsítése hazánkban, mely úgy érezzük, tövisek között ugyan, de egyre virágzik. Mi mind osztálytársak vagyunk, Csuvár Anna kivételével, viszont tehetségével és kisugárzásával egyértelműen ő is közénk tartozik. Van, akinek a kamara, másnak a többi művészeti ág vagy a matematika az erőssége, van, aki szólista, virtuóz alkat – alapvetően persze különböző egyéniségek vagyunk –, ám két közös vonás mégis akad mindannyiunkban, s ezek adták a nevünket is: Vox Iuventutis. A Fiatalság és a Hang, a Zene szeretete. Úgy vélem – a hideg és a csöppnyi izgalom ellenére – sikerült megmutatni magunkat, képességeinket, s átadhattunk valamit abból az Istenhitből, amely összetart minket, és reméljük, legközelebb is a megfelelő helyre vezérel.”
Fotók: Szénási Anna, Varga Géza