Léleküdítő orgonakoncerttel kezdődött az új év
A zenei tanulmányait Kecskeméten kezdő és friss MA-diplomás orgonaművészként jelenleg is a hírös városban élő Túri-Nagy János évek óta szervez újévi orgonaestet a kecskeméti Nagytemplomban. A fiatal magyar orgonista-generáció ígéretes tagja évről évre arra vállalkozik, hogy az általa meghívott művészekkel, muzsikustehetségekkel egy olyan lelki, szellemi töltést adjon azoknak, akik jelenlétükkel megtisztelik a koncertjüket, ami azután egész évben elkíséri majd őket.
A január elsejét követő első péntek este – immár hetedik alkalommal – ismét egy hangulatos, léleküdítő hangversenyre invitálta a zeneszeretőket. Az est során három blokkba szervezve elsősorban a zeneirodalom legismertebb, leggyakrabban felhangzó műveiben gyönyörködhetett a nagyérdemű. „Mivel egy ifjú szaxofonos növendék is fellépett a koncerten és ő inkább populárisabb, könnyedebb zeneműveket szólaltatott meg, ezért arra gondoltam, hogy ezek köré szervezem az estet. Jómagamat is rávettem arra, hogy eljátsszam az orgonairodalom egyik legnépszerűbb darabját, Bach d-moll toccata és fúgáját” – összegezte a műsorválasztás hátterét Túri-Nagy János.
Az est során több Bach-mű egy-egy tétele hangzott fel, így például a D-dúr zenekari szvitből az Air orgonaátiratban, egy baritonária a Magnificatból és egy szopránszóló a János-passióból, de César Franck leghíresebb darabja, a Panis angelicus és Mozart közkedvelt alkotása, az Ave verum corpus is felcsendült. Ez utóbbi művet és két „fiatalosabb” darabot, Schubert Hattyúdalát és egy Morricone-filmzenét a még általános iskolás Rubinstein Ádám szólaltatta meg, játéka – érthető lámpaláza ellenére – üdítően hatott a megjelentekre. Az est két másik szólistája, Dros Enikő és Kósa Lőrinc, valamint a Mozart-operarészletben közreműködő Ortan Vivienne Fischer Annie-ösztöndíjas énekművész is kiválóan teljesített, az ifjú tehetségek előtt vélhetően szép pálya áll.
S hogy miért épp őket hívta meg a koncertre, arról így beszélt Túri-Nagy János: „Kósa Lőrinccel már több éve ismerjük egymást, úgy is mondhatom, hogy igazi jó barátom ő. Kiváló énekes, nemrég kapott szerződést a Magyar Állami Operaháztól. A másik énekművészt, Dros Enikőt – bár Kecskeméten is találkozhattam volna vele, hiszen a Katona József Nemzeti Színház tagja, énekkari művésze – az elmúlt hónapokban Budapesten ismertem meg. Miután tavaly júniusban orgonaművész diplomámat megszereztem, maradva a Zeneakadémián ősz óta zongorakorrepetitor és zongorakísérő szakon zenei tanulmányaimat továbbfolytatom, ott hallottam először őt. Nagyon megtetszett a hangja, az előadásmódja, ezért megkérdeztem, hogy volna-e kedve énekelni ezen a koncerten, s ő örömömre igent mondott. A harmadik fellépőt, Rubinstein Ádámot meg tavaly novemberben Pomázon, a VIII. Országos Szaxofonversenyen kísérhettem zongorán. Fantasztikusan játszott, s bár még nagyon fiatal, csak hetedikes még, elhívtam Kecskemétre.”
Az újévi koncert szép sikert hozott, a Nagytemplomot csaknem teljesen megtöltötte a közönség. Öröm volt látni fiatalokat is a padsorokban: nemcsak a kecskeméti diákok érdeklődését keltette fel a hangverseny, de Túri-Nagy János maglódi tanítványai közül is többen eljöttek a hírös városba. Ott volt a koncerten az est „főszereplőjének” korábbi tanára is. Révész László orgonaművész, a Kodály Iskola pedagógusa – aki néhány héttel ezelőtt több évtizedes, eredményes zenepedagógiai és művészi pályafutása elismeréseként Kodály Zoltán-díjat vehetett át – a hangverseny után néhány perccel így méltatta Túri-Nagy Jánost: „Növendékeim közül ő azon kevesek egyike, aki mindmáig tartja velem a kapcsolatot. Rendszeresen beszélünk telefonon, mindig meghív a koncertjeire, és én ezeknek többnyire eleget is teszek, így például ott voltam tavaly júniusban a Zeneakadémián, a diplomahangversenyén is. Örömmel látom, hogy lelkesen végzi ezt a szakmát, hogy az előadó-művészetben és a tanításban is magas színvonalat képvisel. Nem is oly rég, ősszel a Kodály Iskolában megtartott kamaraestje után közös tanárunk, Prunyi Ilona Liszt Ferenc-díjas zongoraművész is jó véleményt mondott róla, zongorajátékát a fantasztikus jelzővel illette. Azt gondolom, további igen értékes tulajdonsága, hogy szereti a kamarazenélést, a mostani koncertjén is bizonyította ezt. A ma esti játékában pedig különösen az tetszett, hogy meglepően szép színeket talált az orgonán, számomra is újszerű és lenyűgöző hangszíneket alkalmazott, például a Mozart-operaduettben a középső manuálon egy olyan fuvola-tónust hallottam, amely a szimfonikus zenekari effektusra emlékeztetett. Egyszóval büszke vagyok rá, az ő elhivatott munkájára!”
A fiatal előadóművészek nagyszerű produkciói – az ifjú tehetségeket a koncert résztvevői kivetítők segítségével közelről is láthatták – és Tóth Endre zenetörténész darabok közötti élménydús ismertetései hatalmast sikert arattak, a zeneszerető publikum szinte valamennyi műsorszámot hosszas tapssal jutalmazott. Az utolsó szám, Léon Boëllmann Gótikus szvitjének Toccata tétele után perceken át tartott az ünneplés, az előadók hangos ováció közepette álltak percekig a közönség előtt. A megjelentek érzését hűen közvetítette a tudósító mögött ülőktől elcsípett mondat: „Jól kezdődött az új év!”
Varga Géza