Szívbemarkolóan szólt a gyász és az emlékezés zenéje a Nagytemplomban

Szép hagyomány, hogy a Hírös Agóra és a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar évről évre méltóságteljes hangversennyel adózik az elhunytak emléke előtt. Az idei halottak napi koncert talán még a korábbiaknál is megrendítőbb élményt nyújtott a hallgatóságnak. A péntek esti alkalmon – amelyen a fennállásának 60. évfordulóját idén ünneplő együttes élén Erdei Péter Liszt- és Bartók–Pásztory-díjas karnagy állt – először Evaristo Felice Dall’Abaco barokk templomi versenyműve hangzott el. A Magyarországon kevésbé ismert olasz komponista vonószenekarra és continuóra írt d-moll concertója kiválóan előkészítette az est folytatását, különösen a darab első tétele tűnt olybá, mintha a Requiem előjátéka, nyitánya lenne.
E nagyszerű bevezetés után csendült fel Wolfgang Amadeus Mozart „halhatatlan” zeneműve, amely a legvégső emberi kérdésekkel – a halandósággal, a félelemmel, a törékenységgel és a megváltás reményével – szembesíti a hallgatót. Mozart remekművében a Kecskeméti Énekes Kör működött közre, a szólisták Szemere Zita (szoprán), Thurnay Viola (alt), Körmendy Flórián (tenor) és Cserményi Zsombor (basszus) voltak.

A zenetörténet egyik leghíresebb gyászmiséje
Mozart Requiemje Kecskeméten már jó néhányszor elhangzott. 85 évvel ezelőtt, 1941 novemberében a hírös városban hangversenyt szerveztek, amelyen Mozart halálának 150. évfordulójára kívántak megemlékezni. A koncertre készülve Szabadi Sándor hegedűművész, a Kecskeméti Városi Zeneiskola akkori tanára a Kecskeméti Közlönyben így fogalmazott Mozartról és a zeneszerző-géniusz utolsó művéről: „Hogy a vallásos érzés mennyire áthatotta őt s hogyan tudott megállni az élet sorscsapásai közepette, ez mind kiviláglik leveleiből, melyek nekünk is vigasztalásul és buzdításul szolgálhatnak az élet zarándok útjain. Már 1777 december 6-án, 21 éves korában így írt édesatyjának: »legyen úgy, ahogy Ő akarja, mert az sohasem lehet rossz, ha az Isten akarata szerint történnek az események és ez az én mindennapi kérésem, hogy úgy legyen.« [...] Ilyen lélekben született meg a legszebb opera, a »Varázsfuvola« és a legszebb Requiem. Milyen csodálatos a bibliában, hogy Pál apostol amint az I. Korinthus 13-ban a szeretet szimfóniáját zengi, már a 15-ik részben a feltámadásról írja meg látomását. Éppen úgy Mozart is a szeretet géniuszát, a Requiemben a nagypéntek töredelme mellett a husvéti feltámadás csodáját is elénk varázsolja. Együtt a magasság és a mélység. A Requiemet hallva, Jób próféta vallomása a mi vallomásunk lesz (19-ik rész 25-ik vers). »Mert én tudom, hogy az én Megváltóm él és utoljára az én porom felett megáll.«” Az évtizedekkel ezelőtt papírra vetett emelkedett hangulatot péntek este a Nagytemplomot zsúfolásig megtöltő zeneszerető közönség is átélhette. Az Erdei Péter vezette ének- és zenekar, valamint a szólisták ihletett előadása segített megállni egy pillanatra, emlékezni, és megtalálni a szépséget és a békét a nehéz érzések között is.
Varga Géza