November 21. csütörtök, Olivér

Öröménekléssel ünnepelte jubileumát a tízéves MEDrigál Kórus

2024. 02. 24., 14:29
Megalakulásuk 10. évfordulója alkalmából péntek este az evangélikus templomban ünnepi koncertet rendezett a MEDrigál Kórus. Az együttes 2014 februárjában tartotta meg első közös próbáját, azóta Szabó Sándor vezetésével számos kórházi rendezvényen léptek már fel, emellett Gödtől Ballószögön és Kecskeméten át Jánoshalmáig több településen is szerepeltek. A jubileumi hangversenyen – amelyen zongorakísérőként Szűcsné Sátorhegyi Erzsébet volt a segítőjük – a tagok legkedveltebb kórusműveit szólaltatták meg. A szép számban megjelent zeneszeretők igazi öröméneklésnek lehettek tanúi, a MEDrigál Kórus és vendégeik, a Berta István vezette Lajosmizsei Városi Kamarakórus énekeikkel bizonyították Kodály Zoltán szavainak igazságát: „A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.”
Fotó: Banczik Róbert
A galéria 25 képet tartalmaz

Az ünnepi hangverseny első perceiben előbb Nagyné Szigeti Dóra, a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház kommunikációs vezetője, azután dr. Gondos Miklós, az intézmény főigazgatója, majd Karai József Nagy László versére írt Új regösének című művével a MEDrigál Kórus is köszöntötte a megjelenteket.

Ezt követően az est háziasszonya az együttes indulásának történetét osztotta meg az evangélikus templomot csaknem teljesen megtöltő zeneszeretőkkel. Nagyné Szigeti Dóra elmondta, hogy a kórus 2014-ben közel egy tucatnyi énekelni szerető ápoló és irodai dolgozó énekszeretetének köszönhetően alakult meg. Egyszólamú népdalcsokrok éneklésével kezdtek, majd két-, illetve háromszólamú műveket, madrigálokat és zongorakíséretes darabokat is megszólaltattak. A kommunikációs vezető beszámolt arról is, hogy a kórus tagjai mindig felejthetetlenné teszik az ünnepségeiket, meghitté varázsolják az adventi gyertyagyújtásaikat. Idővel az ápolási igazgatón, az orvosokon, ápolókon, szakdolgozókon, irodai dolgozókon kívül egykori munkatársak és gyógyult betegek is csatlakoztak a jókedvű „pacsirták” táborába, s ma már közel harmincan gyűlnek össze hétről hétre egy egyórás próba erejéig. Sem a gyakorlásokat, sem a fellépéseket nem könnyű összehangolni az egészségügyi, több műszakos munkarenddel, de elhivatottságokat jól mutatja ez a 10 éves évforduló.

Az est folytatásában a MEDrigál Kórus előadásában – nevükhöz illően – madrigálok, valamint magyar szerzők művei, Kodály Zoltán és Bartók Béla kompozíciói hangoztak el. Az együttes tagjai látható örömmel, a munkájukat megalakulásuk óta irányító Szabó Sándor kezeinek minden rezdülésére érzékenyen reagálva énekeltek. Valamennyiük arcán, gesztusain látszódott egyfajta természetes, magától értetődő összhang kórus és karnagyuk között, nem véletlenül. Ahogyan két mű között Nagyné Szigeti Dóra fogalmazott: „Kórusunk szíve-lelke, hajtóereje Szabó Sándor zenepedagógus, a Kecskeméti Televízió korábbi főszerkesztője, tárogatóművész, aki 2023-ban, augusztus 20-a alkalmából a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje állami kitüntetésben részesült. Szívből gratulálunk, hálásan köszönjük, hogy immár 10 éve vezeti, összetartja és inspirálja a csapatot. Személyisége, szakmai tudása, hozzáállása példaértékű. Vérbeli pedagógus és művész, aki örömmel karolta fel énekelni szerető közösségünket, és varázsolt belőlük egy színvonalas, igazi unikumot, egy bármely más kórus között helytálló női énekkart.”

A hangversenyre a jubiláló MEDrigál meghívására fellépett a Lajosmizsei Városi Kamarakórus, ők voltak ugyanis az elsők, akik néhány éve közös hangversenyre invitálták a kecskeméti együttest. Berta István vezetésével a „szomszédvár” énekesei is kellemes perceket szereztek a megjelenteknek. Előbb énekszóban fejezték ki jókívánságaikat a házigazdáik felé – műsorukat Balázs Árpád: Pohárköszöntő című művével kezdték –, azután magyar népdalfeldolgozások, reneszánsz dallamok és egy zulu ének megszólaltatásával kitűnő hangulatot varázsoltak.

Az ünnepi est záró blokkja a lajosmizseiek által megteremtett könnyedebb légkörben folytatódott. A MEDrigál Kórus előadásában többek között Elvis Presley ismert dala, a Can’t Help Falling in Love és A muzsika hangja című amerikai musical egyik betétszáma csendült fel. Egyházi kórusművekben is – például Andrew Lloyd Webber: Requiemjének Pie Jesu tételében, illetve Mendelssohn Veni Domine (Jöjj uram, ne késlekedj!) imájában – gyönyörködhetett a nagyérdemű. Az ihletett dallamok Szűcsné Sátorhegyi Erzsébet zongoratanárnő rendkívül érzékeny kíséretében hangoztak el, méltán kapott köszönetet a kórustól, hiszen – mint elhangzott – a Kodály Iskola korábbi pedagógusa „mindig önzetlenül jön velünk fellépésékre, tiszteletbeli kórustagként segíti kis csapatunkat, hogy olykor nagy álmainkat is megvalósíthassuk közösen.”

A koncert végén Szabó Sándor is „szót” kapott. A MEDrigál karnagya elcsukló hangon mondott köszönetet az elmúlt évekért, a közös munkáért: „Elindultunk egy egyszólamú népdalkörként, és csodát műveltek a lányok: igazi kórussá váltak! Ennél többet egy kórusvezető nem kaphat. Köszönöm, hogy ilyen nagyszerű emberek között lehetek!” Az ünnepi koncert a meghitt pillanatokhoz illő és tágabb környezetünkre gondolva is igen aktuális művel ért véget. Mary Lynn Lightfoot: Dona nobis pacem (Uram, adj nekünk békét!) című fohászát az est során fellépő két kórus közösen énekelte.

Mit jelent nekem a MEDrigál? 

„Számomra a kórus tagjának lenni megtiszteltetés. A zene fontos szerepet tölt be az életemben, és itt, a kórusban olyan kedves kollégákkal lehetek együtt a próbák és a fellépések alkalmával, ami boldogsággal tölt el. Jó együtt lenni. Kiváló karnagyunk, Szabó Sándor pedig ebben nagyszerű partner.”
(Fülöp Gizella nyugdíjas, a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház szájsebészeti ambulanciájának korábbi dolgozója)

„Három éve csatlakoztam a MEDrigálhoz, emellett az Aurin Vegyeskar és a Kecskeméti Énekes Kör tagja vagyok. Fontosnak tartom, különösen Kodály városában, hogy mindenkinek legyen lehetősége az éneklésre. Régen nemcsak munkahelyi sportkörök, de munkahelyi énekkarok is léteztek, melyek mára szinte teljesen kivesztek. A közös éneklés nagyon jó közösségépítő tevékenység, nem is beszélve az elért sikerekről, a pozitív visszajelzésekről, amelyeket kórházi, zömében amatőrökből álló énekkarként kapunk.”
(dr. Zakupszky Nóra, a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház tüdőgyógyász szakorvosa)

„2018-ban hívott az egyik ismerősöm a kórusba, aki akkor már a kis csapat tagja volt. Épp akkor mentem nyugdíjba, úgy gondoltam, ráérek. Régen énekeltem kórusban, ezért nem volt új a feladat. Részállásban még dolgozom, így a heti kóruspróbákon az együtt éneklés számomra kikapcsolódás, és a zene szeretetén túl lelki feltöltődést is jelent. Egyre nehezebb műveket tanulunk az évek során, igyekszem megfelelni a feladatnak. Remélem még sokáig énekelhetek a MEDrigálban.”
(dr. Rasztik Mária, a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház Központi Anaesthesiológiai és Intenzív Terápiás Osztályának nyugdíjas főorvosa)

„10 évvel ezelőtt, amikor a kórházban elkezdtem dolgozni, az első napomon felhívott és invitált Szabó Sándor karvezető, hogy menjek énekelni az akkor alakult, kórházi dolgozókból álló, amatőr kis kórusba. Azóta létszámban és színvonalban is kinőtte magát a kórus, sok szép fellépésen vagyunk túl (többek között az esküvőnkön is énekeltek, amiért mindig hálás leszek), megkapta a MEDrigál nevet, és én büszkén énekelek minden próbán és fellépésen ezzel a lelkes és csupaszív csapattal! Ez a kórus bebizonyította, hogy mindegy, hogy milyen fáradt vagy a munka után, milyen zenei képzettséged van, mennyi pénzed van, kivel vagy jóban, vagy hol vagy a kórházi hierarchiában, csak a szív, a lélek, a nevetés, a szeretet, az összetartás és a szép zene számít! A péntek esti koncert katarzis volt a számomra, méltó módon feltettük a koronát az elmúlt 10 évre! Nem tudom mit hoz nekem a jövő, de remélem még sokáig énekelhetek velük!”
(Ambrus-Leskowsky Laura, a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház volt gazdasági osztályvezető-helyettese)

„Szoktam mondani, hogy két igazi nagy szerelmem van, a tárogató és a kórus. Igazán hálás vagyok azoknak a volt középiskolai kórustagjaimnak, akik 30 év után is bíztak bennem, hitték, hogy tudunk közösen egy kórust létrehozni. 10 éve még nem lehetett tudni, hogy a kórház éneklő csoportja marad-e népdalkör vagy tovább lép a többszólamúság felé. Ez utóbbit választotta a tagok többsége. Aki nem tudott velünk haladni, az békével elköszönt. Jöttek újak, kórusénekesi múlttal, egyre többen kottaolvasók is, így egymást bátorítva egyre nehezebb művek tanulásába is belevághattunk. Köszönet kitartó munkájukért! Ma nem könnyű egy kórust létrehozni és egyben tartani. Különös helyzet az, amikor egy kórház dolgozói határozzák el, hogy együtt akarnak énekelni. A kórház az egy speciális üzem. Ott szigorú hierarchia van és könyörtelen műszakbeosztás. Ez bizony erősen megnehezíti a rendszeres próbákra járást. A heti egyórás próba úgy gondolom, amúgy is kuriózum a kórusnevelésben. De a tagok kitartása ezt is áthidalja. Örülünk, amikor a civil öltözetűek mellé beülnek a »hófehérkék« és a »zöldikék« – ez a munkaruhákra értendő –, és megszólalnak a tiszta harmóniák, megszületik a csoda. És a 10. születésnapon elmondhatjuk, hogy a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórházban a MEDrigál Kórus képes volt a csodateremtésre. Köszönöm ezt minden kórustagnak és a segítő kórházi vezetésnek!”
(Szabó Sándor, a MEDrigál Kórus karnagya)