Május 2. csütörtök, Zsigmond

Örömmel adták tovább Bach és kortársai örökségét

2024. 03. 18., 12:35
A Bach Mindenkinek Fesztivál keretében kamaraestet rendeztek vasárnap este az evangélikus templomban. A hangversenyen Gerhátné Papp Rita zongora- és csembalóművész, a Kodály Iskola tanára, valamint két fia – Balázs hegedűn, Domonkos orgonán játszva –, illetve cselló- és viola da gamba-művész zenész társa, Szászvárosi Sándor Johann Sebastian Bach, Georg Philipp Telemann és Carl Friedrich Abel műveit szólaltatták meg.
Fotó: Tóth Enikő
A galéria 35 képet tartalmaz

A kamaraest első perceiben Hajduch-Szmola Patrik, a házigazda evangélikus közösség lelkésze köszöntötte a megjelenteket és a fellépő muzsikusokat; utóbbiakat úgy is, mint akiknek többsége (a Gerhát család – a szerk.) a helyi gyülekezet tagja. A korábban zenei tanulmányokat is végző lelki vezető igei üzenetet is megosztott az evangélikus templomba érkezett zeneszeretőkkel. „A mai alkalomra a 60. zsoltár 8. versét választottam egyfajta igei felütésként, amely így hangzik: »Örömmel adom örökségül…« Azért tartottam fontosnak ezt az igehelyet elmondani, mert olyan jó, hogy a mai világban, amikor alapvetően az értéktelenségnek a korát éljük, akkor is azt érezhetjük, hogy van, ami még érték, van, ami évszázadok alatt értékké vált. Évszázadok alatt lett egyre értékesebb számunkra Bach és kora zeneszerzőinek muzsikája. És minden bizonnyal a most fellépők is értéknek tartják ezeket az alkotásokat, és azért játsszák, mert az értéket tovább kell adni. Valamikor ők is megtanulták, és most már ők is tanítják, tovább adják. S ahogyan a bibliai szerző, a zsoltáros örül annak, ahogyan a hitet, az Istenbe vetett bizalmat tovább tudja adni mint a legdrágább örökséget, úgy azt gondolom, ma ennek az ünnepe van a Bach Mindenkinek Fesztivál keretében, amikor azt ünnepeljük, hogy Bach és kortársainak művei ma is értékek, amelyek a szívünket-lelkünket nemesítik, amelyek felemelnek bennünket a Jóistenhez. Ezzel kívánok mindenkinek jó koncerthallgatást, a művekben való elmélyülést!”

Ezt követően Gerhátné Papp Rita lépett a mikrofon elé, és a koncert szervezésének előzményeiről mesélt a szép számú hallgatóságnak. „Szászvárosi Sándor zenész társam az év elején keresett meg az ötlettel, hogy Kecskeméten együtt muzsikáljunk az idei Bach Mindenkinek Fesztiválon. Évtizedek óta zenélünk együtt alkalmanként, különböző formációkban és eseményeken. Ez mindig öröm számunkra, közös játékunkat a hasonló zeneiség alapozza és könnyíti meg. Épp ezért örömmel mondtam kérésére igent.”

A hazai és a nemzetközi zenei élet ismert csembalójátékosa néhány szóban bemutatta Szászvárosi Sándort is. Elmondta, hogy muzsikus társa a 15–18. századi régizene-előadás magyarországi képviselőinek egyik meghatározó, energikus alakja, hogy több régizene-együttes alapítója, s hogy a nevéhez fűződik a magyarországi alap- és középfokú gambaoktatás megteremtése, elindítása, jelenleg is két zeneművészeti szakgimnáziumban tanít.

Ezt követően Bach és kortársainak kamaraművei hangoztak el. Először Papp Rita és Szászvárosi Sándor előadásában Telemann a-moll gambaszonátájában gyönyörködhettek a megjelentek, míg mintegy keretbe foglalva az estet zárásképpen is együtt muzsikáltak, Bach D-dúr gambaszonátáját szólaltatták meg. A nyitó és a záró darab között mindketten saját hangszerükre írott szólóművet is játszottak: Szászvárosi Sándor egy Bach-kortárs szerző, Abel szonátáját, Papp Rita pedig Bach G-dúr adagióját. Ez utóbbi darab a komponista saját átirata csembalóra, a C-dúr hegedű-szólószonátája 1. tételének megindító harmonizációja. Papp Rita elárulta, hogy ez a mű inspirálta két fiának bevonását a koncertbe: „Ha már hallunk csembalón hegedűátiratot, halljunk orgonán is, és szólaljon meg a hegedű is! Így kapcsolódjon össze az est folyamán a négy hangszer: a viola da gamba, a csembaló, az orgona és a hegedű!” E gondolat jegyében Gerhát Balázs az Allemande tételt játszotta Bach d-moll hegedűpartitájából, Gerhát Domonkos pedig Bach d-moll prelúdium és fúgáját, melynek második tétele szerzői átirat orgonára a g-moll hegedű-szólószonátából. Domonkos – aki bár még diák, de már a koncertnek helyszínt adó evangélikus templom másodkántora – emellett egy nagyheti korálelőjátékot is megszólaltatott.

A koncert után az est mindkét „főszereplője” egyetértett Hajduch-Szmola Patrik bevezető gondolataival. Papp Rita elmondta: „Férjemmel, Gerhát Lászlóval különös öröm számunkra gyermekeinket zenélni hallani, és megélni, hogy folytatásai lettek szüleik zenész életének, továbbviszik ezt a gyönyörű pályát saját életükön keresztül.” Szászvárosi Sándor is örömmel gondolt vissza a vasárnapi hangversenyre: „Ritához régi ismeretség fűz, mindig nagyon jó találkozni, együtt játszani vele. Hasonló a zenei gondolkodásunk, talán érződött is mindez a koncerten. Mindenkihez szóló, de csak egy szűkebb réteg által preferált zenei irányzatot képviselünk. Az a zenei korszak, illetve az a zene, amit játszunk nagyon könnyen befogadható, hallgatható, semmilyen előtanulmány nem szükséges hozzá, a megértéséhez csupán egy dologra van szükség, nyitott szívre, nyitott lélekre. A kecskeméti hangversenyünk helyszíne, közönsége olyan gyönyörű harmóniában mutatkozott számomra, ami elképesztő volt. Az a figyelem, az a szeretet, az az együttérzés és kíváncsiság, amit ott éreztem az emberek részéről, azt jó volt megtapasztalni! És öröm volt látni egyfajta jövőképként a két fiatal srácot is, hogy vannak, akik tovább viszik, amit mi elkezdtünk. Szóval ez egy olyan koncert volt, amire szívesen fogok visszaemlékezni.”

Varga Géza