Csütörtök délelőtt hivatalosan is átadták a felújított Városháza épületét (erről itt olvashatnak). Az eseménysorozat házigazdájaként Szemereyné Pataki Klaudia polgármester barátként, kollégaként köszöntötte vendégét – hiszen Bán János alapította és vezette korábban a Kecskeméti Médiacentrumot –, valamint a sorozat megjelent olvasóit a helyi „parlament” historizáló dísztermében. Mint a városvezető érzékeltette, az eseménynek helyt adó történelmi értékű terem méltó helyszín a témához: „János, gratulálunk ehhez a munkához, hiszen a Városházával és velünk együtt te is történelmet írsz, nem is akármilyen történelmet az utókornak” – fogalmazott Szemereyné Pataki Klaudia, kiemelve a könyvsorozat erényeit, amint hitelesen, hűen, érthetően feltárja nemzetünk sorsának, adott korszakának a történelmét.

A polgármestert követően Kriskó János kulturális szakújságíró bírta szóra a szerzőt, a kérdező egyébként az első kötet bemutatójának is részese volt. Csak úgy, mint most a sorozat 12., Angyal a kapuk felett címet viselő, az 1451-1453 terjedő időszakot tárgyaló részének témájáról is ő faggatta Bán Mórt.

A beszélgetésből újra kiderült a már többször, több helyen taglalt tény, hogy a regényfolyam történeti hátterének feldolgozása közben döbbent rá a szerző, hogy a sorozattal milyen nagy fába is vágta a fejszéjét. Így az eredetileg háromkötetesre tervezett történet – most úgy fest – a 14. résszel zárja majd Hunyadi János történetét. Ezután folytatódik majd a következő nemzedékek sorsával.

Arra a kérdésre, hogy miért ezt a korszakot választotta Bán Mór, a válasz Hunyadi-család három generációjának tipikusan magyar sorsszerűségére mutatott rá.

– Ha belegondolunk, hogy Hunyadi János a semmiből jött, alig tudunk valamit a kezdetekről a származásáról, majd az írástudatlan katona fia már Magyarország egyik legműveltebb reneszánsz uralkodója, briliáns politikus elme, aki létrehoz egy kelet-európai birodalmat, majdhogynem történelmi előképét teremti meg a későbbi Habsburg birodalomnak; s a harmadik nemzedék pedig (Corvin János – a szerk.) magában hordozza a tragédiát, mert nem képes megtartani azt, amit az apai és nagyapai örökség teremtett – benne van a magyar sors. A meseszerű felemelkedés, a dicsőséges uralom, végül pedig a tragédia – mutatott rá az író.

Bán Mór a korszak tanulságával kapcsolatban kifejtette: a történelem ismétli önmagát: „Amikor csak egy európai összefogás menthette volna meg Európa keleti felét, akkor én azt látom az 500 évvel ezelőtti forrásokból, hogy kicsinyes torzsalkodásoknak, diplomáciai fondorlatoknak az a végeredménye, hogy a nyugat nem segít. (…) Soha egyetlen pillanatban nem álltak mellettünk. Vagy elárultak minket, vagy a sorsunkra hagytak, vagy nem elegendő mértékben segítettek.” – fogalmazott.

A témával kapcsolatban felmerült a Konstantinápoly 1453-as legendás török bevétele – melyet sokáig a középkor végének tekintettek a történészek –, ahol a pápa az ígért 200 ezer katona helyett küldött 200 íjászt és 36 ezer darab fáklyát, ami a védők gyors elkeseredését és nagyfokú elképedését eredményezte.

Kriskó János rákérdezett arra is, hogy a cselekményben mennyi a fiktív elem, és mennyi a hiteles történetiség. – Mivel ez a kötet egy olyan korszakot dolgoz fel, amely rendkívül jól dokumentált, bármilyen furcsa, a legmeglepőbb részletek egytől egyig valódiak – felelte Bán Mór. – Régen rájöttem, hogy nincs az az író, aki jobbat tud kitalálni a valódi történeteknél.

A beszélgetésben a témával kapcsolatban a kor számos érdekességét felelevenítették. Bán Mór rávilágított arra, hogy az ebben a korban megjelent török veszedelem – a gasztronómiai és a fürdőkultúrában jelentkezett előnyök mellett – micsoda pusztítást végzett Magyarországon. Ezt egy lakosságszám-példával érzékeltetve elmondta: amíg Mátyás halálakor mintegy 4 milliósra becsülik hazánk lakosságát – ugyanannyira, mint a korabeli Angliáét – a Rákóczi-szabadságharc után ennek csak mintegy felét számlálták már. Miközben Anglia addigra a sikeres gyarapodásnak köszönhetően 18-20 milliós országgá növekedett. S az ebből eredeztethető folyamatok egyenesen vezettek a magyar sors további fordulataihoz, melyekből egyenesen következett a trianoni tragédia.

Nem a gének, a tettek tették magyarrá

Az esten felmerült Hunyadi János származásának kérdése is, melyről Bán Mór szerint mintegy 13 elmélet létezik, s szerinte szinte minden kelet-európai nép a saját fiának tekinti. A szerző erről így vélekedik: „A legfontosabb az, hogy amit tett és ami nevéhez kötődik, az melyik nép érdekeit szolgálta. Hunyadi Jánosnál magyarabbul érző ember nincs. Szívvel-lélekkel védte ezt az országot és a kereszténységet. Ennek fényében fölösleges kutatni, hogy a génejiben milyen volt...”