Az évszázad fagyása után az évszázad aszálya

Borbáson járt stábunk a Bács-Zöldért szilvaültetvényében, ahol az aszály okozta egyre súlyosabb következményeket szemléltetve a közeljövő lehetőségeit is vázolta a vállalat egyik tulajdonos igazgatója, Bűdi Zsolt.

Augusztus 31-e, 32 fok - 57 napja nem esett az eső. Azokon a szilvafákon, melyek nem kaptak vizet, mert a közelükben lévő fúrtkút elapadt, meg sem tudtak kötődni a gyümölcsök. Ezek a fák a túlélésre hajtanak, ezért virágrügyek helyett hajtásrügyeket hoznak - már amelyik túléli a szárazságot - ennek követeztében a következő évben sem tud majd gyümölcsöt hozni, mondta el a szakember. Ennél rosszabb a helyzet azoknál a fáknál, melyeknél az önfenntartó fázis is veszélybe került a súlyos vízhiány miatt, azok pusztulásra vannak ítélve. A vízhiány és az optimális öntözés lehetőségének hiánya tehát kritikus ponthoz érkezett.

Miközben már 10 mm csapadéktól is fellélegezhetnének az ültetvények. A vízhiányra a megfelelően kialakított csatornázás lehetne az egyik megoldás Bűdi Zsolt szerint. Jó ötletnek tűnhet a napelempark is, mely alá be lehet ültetni a termesztendő növényeket, akár 4 méter magasságig is. Ott nincs jégkár, nincs aszálykár, nincs napégés, van viszont egy sokkal jobb mikroklíma. Az biztos, hogy a szélsőségekre kell megpróbálni felkészülni.
Sok szabadföldi termesztő számolja fel az ültetvényeket, az optimistábbak megpróbálnak az anyagi lehetőségek mentén olyan fajtákban gondolkodni, amelyek késői virágzásúak, kevésbé fagyérzékenyek és amelyek talán kevesebb vízzel is jól teremnek. Rengeteget számít a fajta, hangsúlyozta a szakember, aki előrevetítette, hogy már bekerülhetnek olyan gyümölcsfajok is, melyekre eddig nem nagyon volt példa itthoni ültetvényekben. Ilyenek lehetnek a füge, a datolyaszilva és a pisztácia.
