Barokk szvitek szárnyán a szimfonikusokkal
Az Élő barokk címmel indított koncertsorozat Purcell e Rameau elnevezést kapott estjének első perceiben Hollókői Huba, a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője előbb köszöntötte a szép számban megjelenteket, majd néhány szóban az est műsoráról is beszélt: „Nagy öröm számunkra, hogy ismét itt lehetünk az evangélikus templom kiváló akusztikájában, és az külön öröm, hogy ilyen sokan megtiszteltek bennünket a jelenlétükkel. A mai koncertünkön a francia és az angol barokk két meghatározó szerzőjének művei fognak felcsendülni. Purcell A vén agglegény című semi-operához írott zenékből összeállított szvit lesz az első szám. A semi-operának az a jellemzője, hogy egy színpadi mű, prózai, énekes és táncos számok váltják benne egymást. Tehát nem a mai értelemben vett operáról van szó, viszont annak idején igen népszerű volt.”
A bevezető gondolatok után három semi-opera zenés betétjeiből összeválogatva három zenekari szvit csendült fel. Mintegy nyitányként a már említett Purcell-műből, majd Jean-Philippe Rameau Les Indes galantes (A gáláns Indiák) című négyfelvonásosából hangzott el 9-9 betét. A hangversenyt Henry Purcell egy másik kompozíciójából, a nagy angol barokk zeneszerző talán legszebb zenéit tartalmazó, A tündérkirálynő (The Fairy Queen) című semi-operából vett 14 tétel zárta.
A zenei blokkok közötti szünetekben Hollókői Huba érdekes háttér-információkat, zenetörténeti különlegességeket osztott meg a nagyérdeművel. A közönség megtudhatta például, hogy Purcell pályafutása elején hangszerkészítéssel és -karbantartással foglalkozott, s csak később vált a zeneszerzés a fő tevékenységévé. Kiderült az is, hogy a francia barokk két nagy alakja, Jean-Baptiste Lully és Jean-Philippe Rameau között nem volt felhőtlen a kapcsolat, a személyes rivalizálásuk mellett zenei felfogásuk sem egyezett. Kortársaik „lullystákra” (a hagyomány őrzői) és „ramonistákra” (az újítók támogatói) szakadtak, a vita pedig heves párbeszédeket eredményezett.
A Kecskeméti Szimfonikus Zenekar tagjai mindhárom szvitet látható igyekezettel, nagy odaadással szólaltatták meg. Az est dirigense, Hollókői Huba érthető, világos mozdulatokkal, rendkívül kifejezően irányította az együttest, testbeszéde mindvégig arról beszélt, hogy élvezi a közös muzsikálást. A koncert után kérdésünkre megerősítette mindezt, és örömét fejezte ki azért is, hogy a barokk bérlet által adódó lehetőséget a zenekar jól kihasználta: bár a kifejezetten historikus zenét játszó együttesek, mint például a Vashegyi György vezette Orfeo Zenekar tudását nem érték el, de az elmúlt időszakban a barokk művekkel való gyakori találkozásaik révén korábban el nem ért zenei mélységekbe jutottak el. Hollókői Huba kíváncsian várja a barokk bérlet májusi folytatását, előtte azonban gőzerővel készülnek a március 29-i ünnepi hangversenyükre, amelyet alakulásuk 60. évfordulója apropóján szerveznek. A jubileumi koncert – amely egyben a Kecskeméti Tavaszi Fesztivál zárórendezvénye – hat évtized elkötelezett zenei szolgálatának és művészi fejlődésének ünnepe lesz, az est műsora a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar történetének meghatározó korszakait és zenei értékeit idézi majd meg.
Fotók: Kecskeméti Hírös Agóra – Molnár Anna