Keresztmetszet a kecskeméti képzőművészetről - műben és portréban

Óhatatlanul szubjektív a válogatás, 14 művész nem adhat teljes képet a város művészetéről. Pontosan ezért tervezik a kiállítás folytatását a következő években, újabb alkotóknak adva megmutatkozási lehetőséget a könyvtár nagytermében – mondta el portálunknak Füzi László, a Forrás folyóirat főszerkesztője, a tárlat egyik kurátora. Füzi László hozzátette, hogy az idei, első kiállításra minden felkért alkotó elfogadta a meghívást. A megnyitó időzítését természetesen a magyar kultúra napja határozta meg.

Az ötlet, miszerint műtárgy és portré párban mutassa be az alkotókat, a könyvtár igazgatóhelyettesétől, Virág Barnabástól származik. A kiállítást a Forrás és a könyvtár munkatársai közösen szervezték, Füzi László mellett társkurátora Virág Ágnes volt.

A kiállítás egyik sajátsága, hogy a művészek saját magukat mutatják be röviden műveik alatt, szólva természetesen a konkrét alkotásról is. Mint Füzi László elárulta, nem volt könnyű feladat rávenni az alkotókat arra, hogy írjanak saját magukról és műveikről, de ez nagyobbrészt végül sikerült.

A portrék elkészítésére Banczik Róbert fotográfust kérték fel, aki az alkotókról változatos beállítású fehér-fekete felvételeket készített műtermükben, otthonukban és más helyszíneken. A művészekről nagyjából egy időben készült egységes kiállítású portrésorozat önmagában is nagy értéket hordoz, és kordokumentum marad a jövő számára. Sajnos csak 13 művészről készülhetett most felvétel, Szilágyi Varga Zoltán egy régi, fiatalkori fotográfiáját küldte be a kiállításra.

A megnyitó kezdetén Füzi László köszöntötte a közönséget, megemlékezve a néhány nappal ezelőtt elhunyt Komáromi Attiláról, a Katona József Színház egykori igazgatójáról, a kecskeméti kulturális élet meghatározó alakjáról. A köszöntő után Maczák János klarinétművész szólójátéka vezette fel a kiállítást, melyet Simon Magdolna művészettörténész nyitott meg.

A kiállításon résztvevő művészeket három dolog köti össze: mindannyian a legmagasabb kvalitást képviselik alkotásaikkal, mindannyian kecskemétiek vagy Kecskeméthez kötődnek, végül pedig majd' mindegyikük tanít, ezáltal folyamatos friss impulzusoknak van kitéve a fiatalok részéről – mondta Simon Magdolna.

A művészettörténész Kecskemét város vonzerejéről is beszélt megnyitójában. Személyes példájaként egyik szakterületét, a szecessziós építészetet hozta fel, mint mondta, ez "ragasztotta ide" az 1980-as évek elején, a város – akkor még megkopott – belvárosának szépsége lenyűgözte, itt dolgozott egészen 1998-ig. A művészek számára a fő vonzerőt Kada Elek korában a művésztelep jelentette, ahová sokan érkeztek Nagybányáról, Szolnokról és más helyekről, később, az 1970-es évektől pedig a kecskeméti rajzfilmstúdió, amely munkalehetőséget teremtett sokuk számára. Egy kevésbé közismert tényező a kecskeméti zománc- és kádgyár, illetve a helyi fémipar volt, mely a szobrászok számára jelentett lehetőségeket – mutatott rá Simon Magdolna.

A művészettörténész kiemelte annak jelentőségét, hogy egy helyi alkotó, Lakatos Pál szobrászművész alkotása áll a Katona József Könyvtár előtti téren. Ez azt mutatja, hogy a város megbecsüli az itt élő művészeket – mondta.

A portrékat készítő Banczik Róbert így emlékszik vissza az alkotófolyamatra: – A kurátorok elképzelése az volt, hogy az alkotás az alkotójával együtt nézzen farkasszemet az érdeklődő közönséggel. Javasoltam, hogy a portrék legyenek fehér-feketék, vagyis lépjenek el a jellemzően színes alkotásoktól. A közös munka a művészekkel nagyon inspiráló volt. Ők is épp olyan különféle emberek, mint bármelyikünk. Volt, aki gyorsan le akarta tudni a fotózást, mást órákig lehetett – volna – fotózni, élvezte és nem unta meg. Mindenkit tudni kellett és lehetett kezelni. Arra törekedtem, hogy lehetőleg többfélék legyenek a képek. Szinte mindenkit felkeresetem az otthonában vagy a műtermében, de volt, akit egy parkban fotóztam.

Jó volt látni, hogy egy szombat délután teljesen megtelik a könyvtár nagyterme egy kiállításmegnyitón – sokan voltak, akiknek csak állóhely jutott. A tárlatot remélhetőleg minél többen megtekintik majd a következő hetekben, benyomást szervezve Kecskemét kortárs művészetének sokszínűségéről, és megcsodálva az alkotók szuggesztív portréit. Erre március 2-ig lesz lehetőség.

A kiállításmegnyitóról összeállítást láthatnak a KTV Múzsa című kulturális magazinjának következő adásában.