Az ihletet nem lehet tanítani – a „hrabali táncóra” egy lélegzetvételnyi ihletés, minden hétköznapi logikát és összefüggést nélkülöző mondatnyi életöröm, s noha nem tanuljuk meg ennek a hrabali táncnak a lépéseit, de mindenképpen közelebb kerülünk hozzá, s az élethez. A könyv legtöbb méltatója kiemeli az „öröm” szót, mert valóban, örömöt sugároz minden kesernyés mondata, furcsa baklövése, gátlástalan trágársága mellett. Megbocsájtjuk neki, mert „nem tudja, mit cselekszik”, de örül és örömöt áraszt ez a jó beszélőkéjű suszter, aki ki nem fogy a szóból.
