Ünnepre hangoló koncertet rendeztek a Hírös Agórában
„Várjuk együtt ünnepi köntösben, advent időszakában a legszentebb ünnepet!” A Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar ezzel a gondolattal invitálta közösségi oldalán Bach és Buxtehude kantátáiból összeállított koncertjére a zeneszeretőket. A magyarországi historikus előadói gyakorlat két meghatározó jelentőségű együttese a Hírös Agórában vasárnap este megtartott hangversenyen nem véletlenül e két komponista műveit játszotta. A műsorválasztás háttér-információit alapítójuk, vezetőjük az est első perceiben meg is osztotta a megjelentekkel. „Mai koncertünk Dieterich Buxtehude és Johann Sebastian Bach találkozásáról szól – mondta Vashegyi György. – Ez a találkozás fizikailag is létre jött 1705 végén, amikor Bach 20-21 éves korában 400 kilométert gyalogolt, hogy eljusson Lübeckbe és találkozhasson Buxtehudéval, a dán származású észak-német zeneszerzővel, aki a kor egyik legnagyobb komponistája volt. A két zeneszerző között majdnem 50 év a korkülönbség, ez a 17. századi fogalmak szerint két emberöltőt jelent. Ma esti műsorunkkal azt szeretnénk bemutatni, hogy az idős Buxtehude és a fiatal Bach művei hogyan találkoztak, utóbbi kantátáiban vannak-e olyan hatások, amelyek a Lübeckben alkotó mesterre utalnak.”
Vashegyi György szólt arról, hogy szinte mindegyik elhangzó műben fellelhető valamilyen kapcsolat a két zeneszerző között, de nemcsak a hasonlóságokról, hanem a komponisták közötti különbözőségekről is beszélt. Így például az elsőként előadott rövidebb lélegzetű, kórusra és néhány hangszerre írt Buxtehude-kantáta kapcsán megemlítette, hogy míg Buxtehude költeményeket, korálverseket zenésített meg, addig Bach lutheránus templomi prédikációk szövegrészleteire írt különböző műfajú tételekből (korálokból, recitativókból és áriákból) állította össze kantátáit. A Liszt-díjas karnagy úgy fogalmazott: „A két zeneszerző nagyjából egyforma zenei színvonalat képvisel. Ez pedig azt jelenti, hogy Buxtehude semmiképpen nem volt kevésbé jelentős, mint Johann Sebastian Bach, aki talán minden idők legkiválóbb zeneszerzőinek egyike. Ő maga azt mondta, hogy a Buxtehudéval való találkozása élete legnagyobb zenei élménye volt.”
A bevezető gondolatok után a muzsika vette át a főszerepet. A két együttes a két zeneszerző műveit felváltva szólaltatta meg. A kifejezetten az adventi időszakra utaló szövegekre komponált kantátákban szólisták is közreműködtek: Ella Smith és Szutrély Katalin (szoprán), Balogh Eszter (alt), Bárány Péter (kontratenor), Komáromi Márton és Megyesi Zoltán (tenor), Borka Ákos és Melkovics Zoltán (basszus). Vashegyi György jóvoltából valamennyi mű előtt azok keletkezésének zenetörténeti érdekességeivel is megismerkedhetett a nagyérdemű, és a művek jobb megértését szintén nagyban segítette, hogy a vendégművészek mögötti fehér mozivásznon kivetítve a konpozíciók magyarra fordított szövegét lehetett olvasni. Az egész előadást – melynek együttműködő partnere a Haydneum Magyar Régizenei Központ volt – végtelen profizmus jellemezte, a legapróbb részletekig kidolgozott művek bizonyára sokak szívében nemes visszhangot váltottak ki.
Advent idején szükségünk is van arra, hogy az ajándékok keresgélése, az ünnepi forgatagok látogatása mellett ne feledkezzünk meg arról, hogy az igazi értékek a szeretetben, az együtt töltött időben és a jó cselekedetekben találhatók meg. Jézus születésének boldogságát érezzük meg minden napban, és osszuk meg egymással, amiként az egyik Buxtehude-kantátában elhangzott: „A most született kisgyermek, / Szívünk kedves kis Jézusa / Ismét Újévet hoz / Kiválasztott keresztény népének. / Efelett örvendeznek az angyalok, / Kik örömmel időznek velünk, / S énekükkel szabadon csengve hirdetik, / Hogy Isten kiengesztelődött velünk.” (Vashegyi György nyersfordítása)