Két zeneóriást ünnepeltek az Újkollégiumban

2023. 12. 23., 14:16
Kodály Zoltán és Kocsár Miklós születésének 141., illetve 90. évfordulója alkalmából ünnepi hangversenyt rendezett a Magyar Kodály Társaság Kecskeméti Tagcsoportja. Az Újkollégiumban december 22-én este megtartott koncerten a 20. század két zenetudósának műveit fiatal, zenét tanuló diákok és nemzetközi hírű muzsikusok szólaltatták meg.
Fotó: Banczik Róbert
A galéria 31 képet tartalmaz

A koncert első perceiben a Magyar Kodály Társaság nevében Virág Barnabás köszöntötte az Újkollégium széksoraiban helyet foglaló közönséget.

A hírös város neves szülöttjének teljes szellemi hagyatékát ápoló és népszerűsítő szervezet kecskeméti tagcsoportjának vezetője megkülönböztetett tisztelettel üdvözölte az est egyik ünnepelt zeneszerzőjének özvegyét és fiát: Kocsárné Herboly Ildikót, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Intézetének nyugalmazott tanszékvezető tanárát és Kocsár Balázs Liszt Ferenc-díjas karmestert, akik a hangversenyt személyes jelenlétükkel is megtisztelték.

Ezt követően Engert Jakabné, Kecskemét alpolgármestere is köszöntötte a megjelenteket, majd ünnepi beszédében méltatta a két zenetudós munkásságát.

Kocsár Miklós

„Az 1933-ban Debrecenben született, kétszeres Erkel-díjas, Bartók–Pásztory- és immár Kossuth-díjas komponista nemzedékét tekintve azok közé tartozik, akiknek Bartók Béla már történeti nagyságként, Kodály Zoltán élő mítoszként jelent meg alkotói pályájuk kezdetén. Kocsár Miklós, aki mindkettejük szellemi-lelki rokona, örököse, hamar megtalálta egyéni, mégis sokszínű zenei nyelvét, és minden hangja, amit kompozícióiban leír, belső mondanivalót tolmácsol.” (Kitüntetett művészek és tudósok – Kocsár Miklós. In: Magyar Nemzet, 2000).

A hangverseny első részében a Kodály Iskola, az M. Bodon Pál Alapfokú Művészeti Iskola és a Líra Zeneiskola növendékei Kocsár Miklós két művéből, a Hang-portrék című zongoradarabjaiból, illetve a két fuvolára írt Varázsdoboz című karakterdarabokból adtak elő részleteket. Az elhangzó művek jobb megértéséhez Virág Barnabás zenetörténeti kulisszatitkokat osztott meg a jelenlévőkkel, akik megtudhatták például azt, hogy alkotását Kocsár Miklós miként értékelte. „Zeneszerzői érdeklődésem a 90-es évektől kezdve egyre inkább az új-régi hangzásideálok keresésének, felfedezésének jegyében telt. Ez a szándék jelenik meg a Hang-portrék című 20 apró műből álló zongoradarab sorozatomban is – vallott művéről a komponista. – A Hang-portrék című kis sorozattal akadémikus társaimat kívántam köszönteni jeles évfordulók alkalmával. Az egész ciklusra jellemző a terc hangköz valamilyen megjelenési formája. Egy-két ötletnél nincs több ezekben a művekben. Vidám, pergő beszédű, kicsit capriccioso, megtorpanó, makacs, játékos, drámai, simulékony, halk szavú emberi habitust jelenítenek meg…” És egy másik érdekesség is elhangzott, egy idézet Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművésztől: „Különös helyzet. Kocsár Miklós zenét ír és a nevemet adja címéül a zenének. Rólam-e vagy nekem írta, nem tudom. Amikor hallgattam, a vezetéknevemet hallottam, mint dallamot, többször. Kétszer vagy háromszor. Olasz hangsúllyal. A második szótagon van a hangsúly ebben az esetben és a harmadik szótag rövid. Ettől elhittem, hogy van kapcsolat köztem és a zene között. Hogy kihallottam a nevemet, mint dallamot, mondtam is Kocsár Miklósnak, min ő csak elmosolyodott.”

Az ifjú muzsikusok után a már nemzetközi elismertséget szerzett brácsás, Szűcs Máté lépett a színpadra. A genfi zeneakadémia brácsaprofesszora, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi docense, brácsatanára Kodály Zoltán hegedűre és zongorára komponált Adagióját szólaltatta meg, zongorán állandó partnere, a „Szeged Kultúrájáért” díjjal kitüntetett Klebniczki György működött közre.

Emlékek

A szép számban megjelent zeneszeretők között többen személyesen is találkoztak Kocsár Miklóssal. Egyikük, a 2021-ben Pro Cultura Hungarica díjjal kitüntetett Ito-Illés Naomi így emlékezett vissza találkozásaikra: „Kocsár Miklós felesége, Ildikó a Kodály Intézetben tanárnőm volt 1976-ban. Később Japánban többször is találkoztunk, amióta meg Kecskeméten élek, azóta rendszeresen megfordulok a budapesti otthonukban. A japán zenetanárok csoportjainak magyarországi útját, továbbképzésük itteni programját szoktuk közösen előkészíteni. Kocsár Miklóst mindig mosolygósnak láttam, mindig jókedvű volt. Gyakran ebédeltünk együtt, számára ez egy fontos napi program volt, pontban délben az asztalnál kellett ülnünk, a leves és az édesség sosem hiányozhatott a menüből. Ritkán fordult elő, hogy a zenéről beszélgessünk, de amikor mégis, akkor ő hosszasan felelt a kérdéseimre. Amikor például az Ordasi Péter vezette Szegedi Bartók Nőikar számára írt kórusművéről faggattam – a darab Nagy László versére íródott és én a költemény szimbólumait kevéssé értettem –, ő időt nem sajnálva részletesen elmagyarázta, hogy művében hol, mire gondolt.”.

A koncert folytatásában Rajk Judit énekművész tolmácsolásában Kodály Zoltán népdalfeldolgozásaiból és Kocsár Miklós Gyurkovics Tibor verseire született kompozícióiból hallgathattak meg néhányat a jelenlevők. A Kodály Intézet igazgató asszonyát zongorán Takáts Zsuzsanna zongoraművész kísérte. A szomorú hangvételű „dalcsokor” után egy lírai hangulatú műben gyönyörködhetett a nagyérdemű. Kocsár Miklós Concerto lirico című darabjának második tételét a Szűcs Máté – Klebniczki György művészpáros adta elő. A kompozíciót Kocsár Miklós Szűcs Máté 2001-es diplomakoncertjére komponálta. A Magyar Művészeti Akadémia Kocsár Miklóst köszöntő portréfilmjében a mű alkotója és előadója így emlékezett vissza a történtekre: „Belgiumban tanultam akkor, amikor Schiffer Ervin tanár úrnak az az ötlete támadt, hogy a diplomakoncertemre megkéri Kocsár Miklóst, írjon nekünk egy brácsaversenyt. El is mentem hozzá, a tanár úrhoz, és megbeszéltük, eljátszottam, és akkor úgy ő még javítgatott” – mondta Szűcs Máté. Kocsár Miklós ugyanerről így mesélt: „Mivel nem vagyok nagy barátja a vonósoknak, gondoltam, azért most meg kellene mutatni, hogy tudok én ilyet is csinálni. Szóval megcsináltam és előadta, nem is akárhogyan, s azóta itt is eljátszotta jónehányszor.” A Concerto liricót a kiváló brácsaművész azóta is folyamatosan repertoárján tartja: „Mindig érzem benne a magyar jegyeket, nekem ez a mű Kodály vonalát követi tovább. Ahogyan érzem a magyar ritmusokat, a magyar hangzásvilágot Kodály darabjaiban, pontosan ugyanúgy érzem Kocsár Miklós tanár úr művében is.”

A közel kétórás hangversenyt az Aurin Leánykar műsora zárta. A Durányik László vezette kórus előadásában (zongorán közreműködött Lestákné Valasek Szilvia) a két ünnepelt zeneszerző három-három kórusműve hangzott el. A kodályos lányok ezúttal is felemelően énekeltek, a közönség pedig – amiként a korábbi fellépőknek – nekik is hosszan tartó tapssal köszönte meg, hogy széppé tették az estét.