Dr. Homoki Tamás alpolgármester: büszke voltam a kecskeméti fiatalokra

2023. 07. 21., 11:24
Az idei 55. Nemzetközi Gyermek Játékokat (International Children's Games – ICG) július 5. és 10. között rendezték meg Dél-Korea negyedik legnépesebb városában, a 2,5 milliós lélekszámú Daeguban. Kecskemét városa négy sportágban – labdarúgás, úszás, asztalitenisz, atlétika – képviseltette magát. A sportolók, a labdarúgók kivételével a Kecskeméti Sportiskola kiválóságai. A 24 tagú küldöttség – 18 sportoló, 4 edző, 2 kísérő – vezetője dr. Homoki Tamás alpolgármester volt, akit élményeiről, tapasztalatairól kérdeztük.
A galéria 10 képet tartalmaz

Már harmadszor vezette a kecskeméti küldöttséget a Nemzetközi Gyermekjátékokon. Mi a célja ennek a versenysorozatnak?

1968. június 5-én került sor az első Nemzetközi Gyermek Játékokra a szlovéniai Celjében, ahol egy testnevelő tanár kezdeményezésére 12 és 15 év közötti fiatal fiúk és lányok találkoztak akkor még csak egy atlétikai versenyen. Az első esemény résztvevői egyetértettek abban, hogy a gyermekek boldog jövője nagymértékben függ az egymás iránti megértéstől, toleranciától és tisztelettől, valamint abból a felismerésből, hogy a sport különösen fontos szerepet tölt be a nemzetek közötti kapcsolatokban, elindították a Nemzetközi Gyermek Játékokat. Azóta Európa, Észak-Amerika, Ázsia és Ausztrália több mint 50 városa adott otthont felejthetetlen és sikeres nyári és téli játékoknak. Érdekesség, hogy a 46. Nemzetközi Gyermek Játékokat 2012-ben szintén Daeguban rendezték meg. A mostani találkozón nyolc sportágban - atlétika, úszás, labdarúgás, kosárlabda, röplabda, asztalitenisz és taekwondo – rendeztek versenyt. A játékokon körülbelül 1800 résztvevő vett részt, 50 ország 86 városból.

Magyarországról több város is résztvevője a sporttalálkozóknak. Melyik városok indultak a mostani ICG-n?

Három magyar város – Sopron, Szombathely és Kecskemét – fiatal sportolói hosszú ideje részt vesznek a Nemzetközi Gyermek Játékokon (ICG). Harmadik alkalommal vezettem a kecskeméti küldöttséget. 2016-ban Tajvan fővárosában, Tajpejen, 2019-ben az oroszországi Ufa-ban és most Dél-Koreában, Daegu városában voltam a küldöttség vezetője. Jövőre Mexikóban, Leon városában rendezik a gyermekjátékokat.

Hogyan választják ki a sportágakat, amelyekben kecskeméti fiatalok versenyezhetnek?

Kecskemét mindig attól teszi függővé, hogy milyen versenyzőket indít, elsősorban csapatban, hogy a fogadó város, illetve a fogadó ország sportját tekintve hol várható a legmagasabb színvonalú versenyzés. A fiú focisták tavaly Coventryben nyertek, idén ezüstérmesek lettek. Nehéz rangsort tenni a különböző csapatsportágak résztvevői között, mert ilyen egzotikus helyszínekre mindenki szeretne utazni.

Milyen volt a szervezés? Volt-e olyan program, amelyet küldöttségvezetőként kezdeményezett?

A LOT lengyel légitársaság közvetlen járatával utazott a küldöttség Dél-Koreába. Már a főváros Szöul melletti Incshon nemzetközi repülőterén a daegui szervezők fogadtak bennünket és minden csoportot Minden gördülékenyen ment. Szöul és Daegu között a távolság 320 km, amelyet közel 5 óra alatt tett meg a busz, mert keresztül kellett menni a fővároson. Dél-Korea negyedik legnagyobb városa Daegu. Mi küldöttségvezetők egy belvárosi szállodában voltunk elszállásolva, a sportolók, az edzők és a csapatvezető egy egyetemi kampuszon laktak. A repülőnk kedden érkezett a játékok viszont csak csütörtökön kezdődtek az ünnepélyes megnyitóval, ezért volt idő akklimatizálódni, a sportolók tudtak edzeni. Ezt mi csapatvezetők egy szöuli városnézésre és a magyar nagykövetség meglátogatására használtuk fel, ahol a nagykövet fogadott minket.

Milyen színvonalúak voltak a versenyek?

Csütörtökön volt az ünnepélyes, nagyszabású megnyitó. Ez mindig egy nagy show, komoly műsorral, mintha egy olimpia lenne. Pénteken kezdődtek a versenyek és vasárnap estig tartottak. Számomra nagyon látványos volt az asztalitenisz, mert a 15 éves ázsiai fiatalok olyan magas színvonalon pingpongoztak, hogy elképesztő volt nézni. Két pingpongosunk volt, Jeney Johanna és a magyar-kínai Li Xiang, akik helytálltak, de az ázsiai ellenfelek ellen nem sikerült győzniük.

-Kijutottam az atlétikai stadionba, amely egy 66 ezer férőhelyes futball és atlétika stadion, amelyben 2011-ben a felnőtt atlétikai világbajnokságot rendezték. Élmény volt ebben versenyezni és nézőként helyet foglalni. Nagyon jól szerepeltek Adamik Zoli atlétái. Takács Luca, majdnem a legkisebb lány volt, ennek ellenére magasugrásban bronzérmet szerzett, távolugrásban pedig ezüstérmes lett. Domokos Szonja 800 méteres síkfutásban bronzérmet, míg Kis Roland a 100 méteres síkfutás B döntőjében ezüstérmet szerzett.

-A focisták közben szépen meneteltek a döntőig, mert egy döntetlennel és három győzelemmel az elődöntőbe jutottak, ahol biztosan győztek a román Medias csapata ellen. A döntőben a lengyel Plock város csapatától kikaptak és ezüstérmesek lettek. Az első nap az egyik fiú térde sérült meg, korházba kellett vinni és azonnal meg akarták műteni. Végül arra nem került sor, de rögzítették a térdét, kiesett a játékból. A második napon, még a csoportmérkőzések közben egy másik fiú is megsérült és ő sem tudott pályára lépni. Ezután cserejátékosok nélkül kellett a csapatnak játszani, mert 8 játékost lehetett nevezni és 6 fős csapatok játszottak. Ennek ellenére az elődöntőben még biztosan sikerült nyerni a csapatnak, a döntőre azonban elfáradtak. Úszásban Szilvási-Hazag Aliz és Czeglédi Diána indult, mindketten bronzérmet szereztek. Aliz 200 méteres pillangóúszásban, Diána 50 méteres hátúszásban nyerte a szépen csillogó érmet.

A Budapestnél nagyobb városban mekkora távolság volt a különböző versenyhelyszínek között?

Daegu egy 2,5 millió lakosú város. Az egyetemi kampusz a város szélén volt, onnan a központi hely 40 perc autóútra volt. Másik irányban volt az atlétikai stadion, szintén 40 perc utazásra. Az uszoda meg egy harmadik irányban, szintén 40 perc utazással volt elérhető. A különböző helyszíneket körjárat buszok kötötték össze, de a nagy távolságok és a nagy forgalom miatt a kampusz és az egyes versenyhelyszínek között másfél órát is kellett buszozni. Nem volt szerencsés, hogy az éppen nem játszó csapattársak nem tudtak szurkolni, a csapatvezetők sem tudtak rövid időn belül több helyszínen megjelenni.

Dél-Koreában a meleg idő mennyiben hátráltatta a sportolókat?

Az időjárás brutális, mert 35 fok és 98 százalék páratartalom volt. Pénteken olyan eső volt, amit még életemben nem éltem meg. Szó szerint, mintha vödörből öntötték volna az ember fejére a vizet. Egész nap ömlött az eső, ennek ellenére egész nap folytak a versenyek. Másnapra minden rendeződött, a rengeteg vizet elvezették, nem zavarta semmi a versenyeket.

A kecskeméti küldöttség hogyan illeszkedett be a soknemzetiségű „olimpiai” faluba?

Alapvetően a 13-15 évesekből, edzőkből álló magyar csapat minden tagja mintaszerűen viselkedett. A négy edző is példamutatóan irányította a rájuk bízott versenyzőket. Összetartóak, fegyelmezettek és szófogadóak voltak a fiatalok. A magyarok közül a kecskemétiek kötötték a legtöbb barátságot, ők voltak a legnépszerűbbek. Büszkék voltunk rájuk. Megvolt az egészséges egyensúly a fegyelem és vagányság, az eredményközpontúság és a sportszerűség tekintetében.