A kiállításon Kasza Dániel néprajzkutató, segédmuzeológus, a Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársa kalauzolt végig minket. Mint megtudtuk tőle, a kiállított fotók a múzeum gyűjteményéből származnak, nagy részben Szalontay Barnabás emlékalbumából. Szalontay városi tanácsnok volt, az építészeti osztály vezetője, 1928-ban hunyt el. Munkássága előtt tisztelegve dr. Szabó Kálmán, a Katona József Múzeum akkori igazgatója fotóalbumot állított össze, mely 1870 és 1928 között készült felvételeket tartalmaz a város életéből.

A fotósok kilétét sajnos nagyrészt homály fedi. Annyit lehet tudni, hogy a kecskeméti születésű neves néprajzkutató, Madarassy László számos néprajzi témájú felvételt készített az első világháború előtt. Madarassy 1904-ben került a Magyar Nemzeti Múzeumhoz, ahol a Néprajzi Tárban vezette az ősfoglalkozások gyűjteménycsoportot. Megérezve a hagyományos paraszti világ közeli pusztulását, fotókon örökítette meg annak végnapjait. Ennek érdekében többek között Bugacra is kijárt felvételeket készíteni.

Köztudott, hogy Kecskemét híres volt piacairól. Minden héten legalább egy piacot tartottak, ennek helye elsősorban a mai főtér volt: a Nagytemplomtól egészen a Cifrapalotáig, illetve a mai Északi Térfal irányában, az Aranyhomok hotel helyén is árultak.

A piacon belül megvolt a helye a különféle gyümölcsöknek, zöldségeknek, és más portékáknak, így például a ruháknak, csizmáknak, edényeknek, köteleknek, és természetesen az állatoknak. Utóbbiakat nem a főtéren árusították, hanem elsősorban a mai Boldogasszony tér (korábbi Béke tér) helyén elterülő piactéren.

A heti rendszerességű piacok mellett voltak kiemelt, országos vásárok is, ezekre távolabbi vidékekről is érkeztek vevők. Még erdélyi népdalokban is felbukkan a "kecskeméti zöldvásár", ami tavaszi vásárt jelent – tudtuk meg Kasza Dánieltől. A nagyállattartás mellett a vásártartás volt Kecskemét fő gazdasági profilja, utóbbit kiváló elhelyezkedése is segítette. Az 1934-ben elindult Hírös Hét is tulajdonképpen a kereskedelem fellendítését szolgálta.

A piacok a különböző társadalmi osztályok találkozásának helyszínei is voltak. Elvegyültek itt egymással a kendős parasztasszonyok, a subát viselő pásztorok és a kalapos-nyakkendős polgárok. Az alföldi mezővásorokban kialakult egy sajátos, úgynevezett parasztpolgári réteg is: ezek az emberek a telet a városban töltötték, tavasztól őszig viszont a tanyájukon gazdálkodtak. A klasszikus polgárság ezzel szemben egész évben a városban élt, és tanyáján cselédséggel dolgoztatott – magyarázta Kasza Dániel.

A régi piacokról készült felvételek valódi kincsesbányát jelentenek a néprajzkutatók és történészek számára. Megtudhatjuk belőlük, hogy milyen viseleteket hordtak abban az időben, milyen eszközöket, járműveket használtak, és hogyan szórakoztak, mit fogyasztottak az emberek. A parasztság számára ezek a városi vásárok jelentették a kapcsolódási pontot a technika vagy épp a gasztronómia új vívmányaival. A szolnoki piacról készült régi fotókról tudjuk például, hogy a kávézás a 19. század vége felé már ezeken a vásárokon is elterjedt volt.

A kecskeméti piac az 1960-as évek elején került át a főtérről mai helyére, a Budai utcába, ahol korábban a piaristák kertje volt. Itt kezdetben szabadtéren, később a piaccsarnok megépítése után fedett épületben adták-vették az árut.

– 2018-ban a Kecskeméti Piac igazgatósága városunk 650. évfordulóján, illetve a Slow Food-CE projekt kapcsán is kiemelten fontosnak tartotta, hogy Kecskemét és a piacok több évszázados történetének fejlődését – jobbára a 19-20. század fordulójától egészen a közelmúlt évekig – bemutassa az érdeklődők számára. Intézményünk, a Kecskeméti Katona József Múzeum igazán gazdag, több mint 1000 képet felölelő gyűjteménnyel rendelkezik ezen tematikában, mely jeles kecskeméti fényképészek munkáit is magában foglalja. Így a két intézmény együttműködésében elkészült egy, a kecskeméti piacok emblematikus helyszíneit, pillanatait bemutató fotókiállítás, amelyhez kapcsolódott egy kiadvány is – mondta el portálunknak Hajagos Csaba, a Katona József Múzeum Történeti-Néprajzi Osztályának vezetője.

– A kiállítás 2018 tavaszán nyílt meg, és bízunk benne, hogy ameddig az installáció nem szorul felújításra, addig látogatható lesz, megidézve ezzel városunk tradícionális, „piacos” múltjának emblematikus pillanatait – fogalmazott Hajagos Csaba.

Aki online is szívesen böngészne régi kecskeméti fotókat, annak ajánljuk figyelmébe a Kecskeméti Fotógyűjtemény Facebook-oldalát. Egy nagyszabású projekt is zajlik éppen, melynek keretében létre fog jönni egy digitális kecskeméti fotógyűjtemény. A virtuális közösségi térnek is szánt honlapra bárki feltölthet majd képeket, és meg is oszthatja emlékeit, gondolatait a képek kapcsán. A leendő digitális fotótárról bővebben olvashatnak a Kecskeméti Lapok legfrissebb számában megjelent cikkben.