Két zeneóriást ünnepeltek az Újkollégiumban

A koncert első perceiben a Magyar Kodály Társaság nevében Virág Barnabás köszöntötte az Újkollégium széksoraiban helyet foglaló közönséget.

A hírös város neves szülöttjének teljes szellemi hagyatékát ápoló és népszerűsítő szervezet kecskeméti tagcsoportjának vezetője megkülönböztetett tisztelettel üdvözölte az est egyik ünnepelt zeneszerzőjének özvegyét és fiát: Kocsárné Herboly Ildikót, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Intézetének nyugalmazott tanszékvezető tanárát és Kocsár Balázs Liszt Ferenc-díjas karmestert, akik a hangversenyt személyes jelenlétükkel is megtisztelték.

Ezt követően Engert Jakabné, Kecskemét alpolgármestere is köszöntötte a megjelenteket, majd ünnepi beszédében méltatta a két zenetudós munkásságát.

A hangverseny első részében a Kodály Iskola, az M. Bodon Pál Alapfokú Művészeti Iskola és a Líra Zeneiskola növendékei Kocsár Miklós két művéből, a Hang-portrék című zongoradarabjaiból, illetve a két fuvolára írt Varázsdoboz című karakterdarabokból adtak elő részleteket. Az elhangzó művek jobb megértéséhez Virág Barnabás zenetörténeti kulisszatitkokat osztott meg a jelenlévőkkel, akik megtudhatták például azt, hogy alkotását Kocsár Miklós miként értékelte. „Zeneszerzői érdeklődésem a 90-es évektől kezdve egyre inkább az új-régi hangzásideálok keresésének, felfedezésének jegyében telt. Ez a szándék jelenik meg a Hang-portrék című 20 apró műből álló zongoradarab sorozatomban is – vallott művéről a komponista. – A Hang-portrék című kis sorozattal akadémikus társaimat kívántam köszönteni jeles évfordulók alkalmával. Az egész ciklusra jellemző a terc hangköz valamilyen megjelenési formája. Egy-két ötletnél nincs több ezekben a művekben. Vidám, pergő beszédű, kicsit capriccioso, megtorpanó, makacs, játékos, drámai, simulékony, halk szavú emberi habitust jelenítenek meg…” És egy másik érdekesség is elhangzott, egy idézet Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművésztől: „Különös helyzet. Kocsár Miklós zenét ír és a nevemet adja címéül a zenének. Rólam-e vagy nekem írta, nem tudom. Amikor hallgattam, a vezetéknevemet hallottam, mint dallamot, többször. Kétszer vagy háromszor. Olasz hangsúllyal. A második szótagon van a hangsúly ebben az esetben és a harmadik szótag rövid. Ettől elhittem, hogy van kapcsolat köztem és a zene között. Hogy kihallottam a nevemet, mint dallamot, mondtam is Kocsár Miklósnak, min ő csak elmosolyodott.”

Az ifjú muzsikusok után a már nemzetközi elismertséget szerzett brácsás, Szűcs Máté lépett a színpadra. A genfi zeneakadémia brácsaprofesszora, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi docense, brácsatanára Kodály Zoltán hegedűre és zongorára komponált Adagióját szólaltatta meg, zongorán állandó partnere, a „Szeged Kultúrájáért” díjjal kitüntetett Klebniczki György működött közre.

A koncert folytatásában Rajk Judit énekművész tolmácsolásában Kodály Zoltán népdalfeldolgozásaiból és Kocsár Miklós Gyurkovics Tibor verseire született kompozícióiból hallgathattak meg néhányat a jelenlevők. A Kodály Intézet igazgató asszonyát zongorán Takáts Zsuzsanna zongoraművész kísérte. A szomorú hangvételű „dalcsokor” után egy lírai hangulatú műben gyönyörködhetett a nagyérdemű. Kocsár Miklós Concerto lirico című darabjának második tételét a Szűcs Máté – Klebniczki György művészpáros adta elő. A kompozíciót Kocsár Miklós Szűcs Máté 2001-es diplomakoncertjére komponálta. A Magyar Művészeti Akadémia Kocsár Miklóst köszöntő portréfilmjében a mű alkotója és előadója így emlékezett vissza a történtekre: „Belgiumban tanultam akkor, amikor Schiffer Ervin tanár úrnak az az ötlete támadt, hogy a diplomakoncertemre megkéri Kocsár Miklóst, írjon nekünk egy brácsaversenyt. El is mentem hozzá, a tanár úrhoz, és megbeszéltük, eljátszottam, és akkor úgy ő még javítgatott” – mondta Szűcs Máté. Kocsár Miklós ugyanerről így mesélt: „Mivel nem vagyok nagy barátja a vonósoknak, gondoltam, azért most meg kellene mutatni, hogy tudok én ilyet is csinálni. Szóval megcsináltam és előadta, nem is akárhogyan, s azóta itt is eljátszotta jónehányszor.” A Concerto liricót a kiváló brácsaművész azóta is folyamatosan repertoárján tartja: „Mindig érzem benne a magyar jegyeket, nekem ez a mű Kodály vonalát követi tovább. Ahogyan érzem a magyar ritmusokat, a magyar hangzásvilágot Kodály darabjaiban, pontosan ugyanúgy érzem Kocsár Miklós tanár úr művében is.”

A közel kétórás hangversenyt az Aurin Leánykar műsora zárta. A Durányik László vezette kórus előadásában (zongorán közreműködött Lestákné Valasek Szilvia) a két ünnepelt zeneszerző három-három kórusműve hangzott el. A kodályos lányok ezúttal is felemelően énekeltek, a közönség pedig – amiként a korábbi fellépőknek – nekik is hosszan tartó tapssal köszönte meg, hogy széppé tették az estét.