Az elfogadásra tanít a Ciróka új előadása

Fodor Orsolya tavaly szeptemberben végzett bábrendező szakon. AZ SZFE-n kezdte, majd az utolsó másfél évben Bialystokban tanult virtuálisan. Még egyetemi hallgatóként vett részt a kecskeméti bábszínházi találkozón, ahová az egész bábosztály meghívták.

– Ez volt az első találkozásom a hazai bábos szakmával, vizsgaelőadásomat, A megnyalt ember című maszkos játékot be is mutatták az OFF programok között – meséli Fodor Orsolya. – Nagyon örültem annak, hogy két évfolyamtársam, Szekeres Máté és Horgas Hella ide szerződtek. Nemrég pedig megkeresett a Ciróka két Ágija (szerk.: Kiszely Ágnes igazgató és Kuthy Ágnes művészeti vezető), hogy készítsek egy előadást a kisiskolás korosztálynak. Annyi volt a megkötés, hogy klasszikus mesét dolgozzak fel. Azon belül szabad kezet kaptam.

Így esett a választása erre a kevésbé ismert Grimm mesére, amelynek létezik egy népmesei feldolgozása is.

– Nagyon abszurdnak találtam a történetet, amiben van egy egyszemű, egy kétszemű és egy háromszemű lány. Tetszett a felvetés, hogy a másság ilyen egyértelműen van megfogalmazva. Rímel a mese a Hamupipőke-történetre, amit szintén szeretek. Tetszett, hogy három lány van, de nem a legkisebb, hanem a középső van kiemelve. Három szereplővel nagyon jó konfliktusos helyzetet lehet teremteni színpadon. Érdekelt, milyen is az, amikor egy családon belül történik a kirekesztés, a csúfolódás. Ehhez ez a mese nagyon jó alapnak tűnt.

Ez az érzékeny téma egyébként közel áll a rendezőhöz, fontos és aktuális kérdésnek tartja az elfogadást. Korábbi rendezésében a gyerekek közti csúfolódást és annak családon belüli és egyéni feldolgozását járta körül.

– A Mara és a pillangófül, amit a szegedi Kövér Béla Bábszínházban rendeztem, arról szól, hogy nagy fülei miatt csúfolnak egy lányt. Ez egy kortárs brazil mese alapján készült, és arra tanít, hogy pont az a szép, hogy nem vagyunk egyformák – mondja Orsi.

A mese kiválasztása után Orsi azt is eldöntötte, hogy saját adaptációt hoz létre a történetből. Oláh-Bebesi Borit kérte fel dramaturgnak ehhez a munkához.

– Gimesi Dóri készített egy átiratot a Grimm sztoriból Szemenszedett mese címmel, ezt elolvastuk Borival. Ebben nagyon sok a szójáték, a nyelvi lelemény, magyar versek újrahondolása hazai környezetben. Mi azonban a Grimm-vonalhoz akartunk visszatérni. Egy olyan világot teremtettünk, ami nem feltétlenül helyhez köthető. Kifejezetten a szem motívumra és egy mitikusabb, zárt térre szerettünk volna koncentrálni. Így született meg az ötlet, hogy egy saját adaptációt készítsünk. A magyar népmese változat mellett találtunk egy angol verziót, ami szintén érdekes volt számunkra. Dóri szövegkönyvéből két részlet dalként szerepel nálunk, saját zenei világgal. Nálunk egy kicsit az anyai szeretetre való féltékenység is generálja, hogy a két testvér gonoszkodik a harmadikkal.

Orsi a darab látványvilágát két tervezőre bízta. Mátravölgyi Ákos lett a díszlet-és bábtervező, Lengyel Mira pedig a szemmaszkok és a jelmezek tervezője. Az ő együttműködésüknek köszönhetően született meg a rendkívülegyszerű, átlátható, mégis kifejező díszlet, valamint az élőszereplők ehhez illő megjelenése.

– Szeretek fiatal alkotókkal együtt dolgozni, de Ákosra is nagyon kíváncsi voltam. Igazán izgalmas és profi tervezőnek tartom. Mivel Mira már dolgozott itt gyakorlaton, tudtam, hogy jól működnének együtt. Mindketten hozzászóltak a másik terveihez, így alakult ki a végeredmény.
Minimál térrel dolgozunk, a fények, a zene és a dramaturgia megteremti, hogy hol vagyunk. A díszlet mindössze három szék, ez jelenti a lányok otthonát, illetve van egy fénycső, ami behatárolja a teret. Ez akár otthon, akár rét is lehet, attól függően, milyen színnel világítunk. Egy ilyen minimál térben nagyon meghatározó a színészi játék, hisz sok minden van a nézők képzeletére bízva. Barna Lilla volt a koreográfus, ő segített abban, hogyan létezzenek a lányok ebben a térben. De a szemmaszkok is befolyásolják a játékstílust. Egyrészt kicsit karikírozottabban kell játszani, másrészt sokat kell síkban lenni. Egyetlen báb szerepel az előadásban, egy bunraku (egy emberrel mozgatott) figura, a bűvös kecske, aki segíti Kétszeműt.

A darab zenei világa, Frank Tamásnak köszönhető. A 22 éves zeneszerző   korrepetitorként is segítette a próbákat, jól képezte a lányok hangját.

– Úgy érzem nagyon erős, behúzó lett a darab zeneisége – mondja a rendező. – Élőzenészekkel vettük fel, még az effekteket is Toma találta ki.  Varázslatos, magával ragadó és atmoszférateremtő – talán így írhatnám le leginkább. Egy új nyelv, ami nagyon sokat tesz hozzá az előadáshoz.

Amikor elkészült a szövegkönyv, a látványtervek, és a zene jöhettek a próbák. Nem volt azonban egyszerű a próbafolyamat. Egyrészt azért, mert zárva volt a bábszínház, másrészt pedig covidos lett a rendező. Így zoomon kezdték az olvasópróbát.

– Toma próbált először élőben a színészekkel, elkezdték megtanulni a dalokat, aztán csatlakoztam én is hozzájuk. Végül egész gördülékenyen behoztuk a lemaradást. Bőven jutott idő mindenre, meg is lepődtem, ugyanis nem vagyok ilyen jó körülményekhez szokva – árulta el Orsi. – A színészek is sokat adtak hozzá az előadáshoz. Nem véglegesként prezentáltuk nekik a szövegkönyvet. Egy tiszta vázat hoztunk létre a dalokkal, ami tudott bővülni, változni.

Szombaton tartották a produkció premierjét, főként felnőtt vendégek, szakmabeliek előtt, nagyon nagy sikerrel. A múlt héten pedig gyerekek is láthatták az előadást. Ez egy nagyon jó visszacsatolás volt Orsinak.

– Úgy látom, hogy nagyon jól működik a darab. Vannak poénok, amelyek a felnőtteknek esnek le, de nagyon jól reagálnak a gyerekek is. Megérinti a közönséget, ugyanakkor nem lesz túl sok számukra. Az elemeltsége miatt minden történés érthető, és semmi nincs, ami brutális lenne, lerántaná a mesei szintről. A gyerekeket nagyon mélyen érintette Kétszemű története. Amikor a végén bejött Hella szemüveg nélkül, odarohantak hozzá a kislányok és megölelték. Nekem is két szemem van – mondták neki, hogy megnyugtassák. Azt hiszem, ennél jobb visszajelzést nem is kaphattunk volna…