Karácsonyi varázslat a Nagytemplomban
Hóesésben kezdődött a karácsony előtti utolsó szombat. A fehérbe öltözött tájban sokan néztek föl az égbe, csodálták a hulló hópihéket, amelyek szívüket megörvendeztették. Közülük nem kevesen – mintegy 1.500-an – a délutáni-esti órákban útra keltek, hogy felemelően szép énekszót hallgatva teljessé tegyék örömüket. Kedvüket az sem szegte meg, különösen a később érkezőket, hogy a koncertre való bejutás időbe került: hosszan kígyózott a Nagytemplom bejáratától induló, a Lordok háza sarkán felállított óriáskeréknél megforduló, a felújított Városháza sarkán nyitott új kávézóig elérő sor. A zeneszeretők csendesen beszélgetve vártak a bebocsájtásra, s kerestek azután helyet maguknak a padsorokban.
A hangverseny első perceiben Durányik László köszöntötte a Nagytemplomot zsúfolásig megtöltő közönséget. A Kodály-, Csokonai- és Prima-díjas karnagy elmondta: „Nagyon nagy öröm számomra, hogy Kodály Zoltán városában 1.500-an kórusmuzsikát hallgatnak szenteste előtt egy nappal. Van tehát létjogosultsága a kóruséneklésnek, én hiszek ebben, és köszönöm, hogy itt vannak, hogy hitemben megerősítenek.”
Ezt követően – a Kodály Iskola pedagógusának, a diákok Laci bácsijának szavaival élve – „merénylettel” indult a hangverseny: a Miraculum Gyermekkórus első három énekébe az est dirigense biztatására a megjelentek is bekacsolódhattak; sokak ajkán csendült fel a Mennyből az angyal, a Dicsőség mennyben az Istennek! és a Pásztorok, pásztorok kezdetű karácsonyi ének.
A koncert folytatásában a Miraculum-Aurin kóruscsalád énekeiben gyönyörködhetett a nagyérdemű. A miraculumos lányok után az Aurin Leánykar, az Aurin Nőikar és az Aurin Vegyeskar énekelt (zongorán Lestákné Valasek Szilvia és Révész László működött közre), előadásukban elsősorban Kodály Zoltán és Kocsár Miklós műveit hallhatták a padsorokban helyet foglalók. A huszadik század talán legnagyobb két kórusműszerzője mellett reneszánsz motetták – többek között Orlando Gibbons és Jacobus Gallus darabjai –, több Ave Maria kezdetű kompozíció, spirituáléfeldolgozás és persze kortárs darabok, például John Rutter és Ola Gjeilo alkotásai csendültek fel.
Az esti koncert „sztárvendége” Ádám Zsuzsanna volt. A Magyar Állami Operaház magánénekesnője Kecskeméten született, tizenkét évig gordonkázni, öt évig zongorázni tanult, és a Miraculum Gyermekkórusnak, illetve az Aurin Nőikarnak is tagja, szólistája volt. A hírös városból indult és ma már a határainkon túl is ismertséget szerzett szoprán – a napokban az Operaházban Puccini Tosca című operájának címszerepét énekelte hatalmas sikert aratva – két gyönyörű operaáriával örvendeztette meg a közönséget.
A hangverseny az Aurin Leánykar és az Aurin Nőikar közös énekeivel zárult. Műsorukat a lányok a templom teljes terét kihasználva, hatalmas kört alkotva kezdték, majd az oltár előtt folytatták. S bár a kórusok felemelően szép énekei véget értek, az általuk létrehozott varázslat a zeneszeretők szívében vélhetően még sokáig élni fog.