A jó irodalom nyugtalanít – tudjuk ezt André Gide óta legalább, de kimondatlanul talán még régebb óta. Tóth Krisztina idén megjelent novellákat-tárcanovellákat tartalmazó kötete titokorientált, borzongató, nevettet és meghökkent, felráz és nyomaszt, az életből elcsent sztorik által bepillantást enged mindennapjaink abszurd, egyszerűségében is bonyolult mélységeket rejtő mikrokozmoszába. Emberi történetek, egy-egy mondatba sűrített sorsok, az élet mozaikképei emlékeztetnek minket arra, hogy valamiképpen- sokféleképpen, de mégis, ennek a világnak elválaszthatatlan egységében, szomorúságában és örömében – egy felé tartunk.
