„Kinőtt a szárnyunk észrevétlen” – jegyzi Kiss Judit Ágnes, a kortárs magyar költészet egyik kiemelkedő egyénisége. Csaknem tíz éve megjelent kötetével hullámzóan vezet bele korunk körökbe örvénylő mélységeibe, észre sem vesszük, hogyan kapkodunk egyszerre csak levegő után. Ütős mondatok, a lét kegyetlenül fájdalmas magma-áramlása, melyeket nem másból mint magából, magként áraszt-gyűrűztet felénk. „…Ahogy Peer Gynt hántja le a hagymahéjakat. Van legmélye, van mag, talán több is, csak nem tudom, melyik az igazi: a gyerekkor, a magzati lét, a halál vagy a fogantatás előtti világ. Mire rakódik rá minden más: a nőiség, a szerelem, a gyász, a világban való élet? Keresem” – írja kötete kapcsán, miközben az olvasó észrevétlen kinőtt szárnyaival a magasból rátekint.
