Megbántam, hogy ezt a könyvet választottam a hétre – menekülnék mint a vevő a boltból, ki miután lehúzták az árut, nincs nála elég pénz, de mégsem akar gyáván elszaladni…Talán nem is volna illendő másként kezdeni ennek a kivételes műnek az ajánlóját, mint egy (máskor inkább tolakvónak-személyeskedőnek minősülő) vallomással – de lépjünk tovább. Mert itt az üres oldal és egy megdöbbentő erejű, csendes szavain keresztül is velőtrázó remekmű, mely irodalmi értékét tekintve nem mutat föl kevesebbet, mint a Bűn és bűnhődés, avagy a világirodalomból jól ismert, vitathatatlan mesterművek. Amellett, hogy többszöri olvasásra is zavarba ejtő, megkerülhetetlen, s mélységesen megrendítő vallomás Bernanos naplóregénye, így halottak napja tájékán ráébreszthet bennünket arra, hogy a lélek útjai a sátán árnyékában is milyen gyönyörűséggel fölragyognak, hogyha a jó utat, lelkünk igazi útját választjuk.
