Egy letűnt korszak párája csapódik le kéklőn, olykor egészen sötéten kéklőn Bartis Attila novelláskötetében. Csapódik, miközben csapong, olykor odacsap miután megnyitotta a beszéd áradatának csapjait. Kelet-, s Közép-Kelet-Európa közös történelmi ábrákkal megrajzolt töredékeit, cserépdarabkáit veszi szemügyre, s villantja föl az ismerős életérzést. Persze többről van itt szó holmi nosztalgiázgatásnál. A megelevenedő múlt elevenbe talál, mert úgy forgatja a valóságot, hogy a bolondságon és színjátékon, a fikción és a párán át is eljusson hozzánk a lényeg…
