Nemzeti gyásznapunkon arra a példátlan és kegyetlen tettre emlékezünk, mellyel több mint száz évvel ezelőtt egy mozdulattal nagyhatalmak próbáltak kiirtani egy nemzetet, egy népet – a magyarságot, bennünket. Ezen a napon méltán szól a harang, s méltatlan annak a nemzettársunknak a szíve, akié nem facsarodik össze a harangszóra. Habár azóta is nap mint nap bizonyítják, hogy többet, jobbat ezek után sem várhatunk azoktól, akik brutális és tragikus módon megcsonkították országunkat, kétharmadát idegen kézre adva szövetségeseink egyikének is dobva a koncból, családokat, sorsokat szakítva ketté egyik pillanatról a másikra, az összetartozás biztos tudatát, s a hazaszeretetet nem vehetik el tőlünk. Ahogyan határunkon túlra szakadt íróink, tudósaink, alkotóink iránti tiszteletünket, megbecsülésünket sem, s azt az értéket sem, melyet mindennek ellenére teremtettek. A nemzeti összetartozás jegyében elevenítsük most fel egy kiváló határon túli nagy magyar író feledhetetlen regényét.
